Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

42 ket úgy csoportosítsuk, hogy mindenki megérthesse és begyakorolhassa őket, aztán menjen neki a jól megszerkesztett müolvasmányoknak, sokat gyakorolja őket, hogy aztán nyugodtan beléállhasson ezek alapján az igazi auktorokba. Múlhatatlan, hogy a teljesen vérré vált anyanyelvi nyelvtanból, ciZciZ 3l mondat elemzéséből induljam, ki, belőle építse föl a deklinációkat, a konjugációkat, még pedig annyi gyakorlásai, hogy a lényeget mindenki biztosan tudja. A tudás biztonságát és örömét egyrészt a szemléletek élénksége (színes táblák, a ragok s tövek külön szemléltetése stb.) másrészt az állandó gyakorlás szolgálnák. Az állandó begyakorlás leleményes kombinációk olyan összege, amely biztosítja a növendékek formális érdeklődésének egyre erősebb felénk fordulását s segítségével fel tudjuk húzni a deklinációk épületét: meg kell éreznie a növendéknek, hogy a deklináció nem öncél, hanem arra való kulcs, hogy megnyissuk vele a latin mondat értelmének lakatjait s ezzel a kulccsal megtehetjük azt a csudát is, hogy minden magyar mondatot latinná, vagy németté tehetünk. A deklinációk rendszerének felépítésében is legalább három esztétikai mozanatot találunk, amelyek figyelmen kívül hagyása kockára teheti az eredményeket. Első mozzanat: a formák szemléletes, színekkel is hangsúlyozott láttatása és állandó karban hangoztatása biztosítja és megköti a szemléletet, örömet kelt. Második mozzanat: az öröm nyomán formális érdeklődés keletkezik, amely a tanár kombináló ügyességével feladott kérdések megfejtése révén folyton erősödik és lassan, okos ismétlésekkel automatikus, játékszerű könnyedséggé változik át; ez a játékszerű könnyedség már nem más, mint az érzékszerveknek, a figyelemnek, a találékonyságnak önmagáért, fáradság nélkül való működtetése, alapeleme minden művészi gyönyörűségnek. Ez a gyönyörűség szigorúan tervszerű lépések révén maximumig fokozható azzal, hogy a játékszerű formális érdeklődés révén meglátja a növendék az épülő szépség tagozatait és a rendszeralakulás, vagyis a tervszerű növekedés egyes fázisait benső tapsokkal köszönti. — De csak akkor, ha a rendszeralakulás tisztaságát semmi kapkodás, semmi anticipáció, semmi ügyefogyott összekavárás és tervtelen hajsza nem zavarja meg. Az eleven szemlélet tehát örömöt nemz; az öröm formális érdeklődést hoz létre, amely megfelelő vezetés mellett játszó biztonság érzelmévé alakul át; a játékszerű biztonság hullámzó érzéseibe nő bele a tervszerű rendszer, melynek tagjait a biztos céltudatú és világosfejű tanár kőről koré rakja. Hogy fürdik-e már annak a bizonyos játékhangulatnak hullámaiban az újonnan fölrakott kő, ezt az osztály hangulatából veszi észre: gyilkos tekintetek, ásítozások, a non possumus ezer jele követi mindazt a tanári közlést, amelynek kapkodás a szignatúrája. És itt, a megindulásban van a legtöbb hiba. Sok tanár a szemlélet kézzelfoghatóságát és elevenségét nem becsüli kellőképpen. Sok jól