Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

41 arra, hogy az irodalmi fokon gyönyör legyen az olvasmány hangulata. A zsinór-szókincs elsajátítása teszi lehetővé, hogy egyre beljebb lendülve az auktorok szellemébe, egyre többet olvasva belőlük egyre kevesebb lesz a házi szószedés, a preparáció, amelynek nagy nevelő erejével teljesen tisztában vagyok, de viszont akkora tehernek látom, hogy ennek a munkának zömétől valóban meg kell az ifjúságot szabadítani nem azért, hogy túlságos könnyűvé tegyük neki az útat, hanem azért, hogy emeljük ki a felületességből, puskázásból, a bujkálásból és a tömegre rótt túlságos nehézségű feladatok miatt a cinikusan egykedvű csalásaiból. De mivel a zsinór-szókincs megállapítása és megtanulása is fölötte nehéz feladatnak látszik, keresnünk kell azokat az utakat és módokat is, melyeken az a feladat legegyszerűbben oldható meg. Kétféle nyelvtana van minden nyelvnek: a filologusé, meg a gyakorlati nyelvtanítóé. A filologusét főképpen az választja el a másiktól, hogy benne a nyelvtörténeti módszer vörös fonala húzódik végig s a nyelvtényeket nyelvtörténeti alapon magyarázza; megformulázza ő is legfőbb nyelvtényeket, de mikor teljességre törekszik, igyekszik egyúttal megtalálni azokat a törvényeket, melyek nyelvtörténeti alapon az ú. n. kivételeket is teljesen érthetőkké teszik; tele van ennélfogva szellemes lélektani megfigyelésekkel, megállapításokkal, amikor a nyelvtények összeségére felhúzza a maga egységes épületét, rendszert, szintézist, azaz esztétikumot épít meg. Célja a szintézisben látni az összes nyelvi jelenségeket, még pedig úgy, hogy nemcsak a nyelvtények jelene, hanem sajátos fejlődése útja (Werdegang!) is benne rezeg a szintézis minden porcikájában. Kevés szebb gondolatrendszer, gondolatépület van ezen a világon, mint ez: hiszen minden rendszertag élő egész, melynek idegrendszerében ős-mult, mulit és jelen együtt vibrálnak és magyarázzák a jövőt. De nyilvánvaló, hogy a filologus nyelvtana nem iskolába való: hiszen akkora elmerűlést, olyan aprólékos tudást, a boncolásokra teljesen elforgácsolódó figyelemkvantumot kíván, amekkora sem a gyermeknél, sem a serdülőnél nem áll rendelkezésre. Az iskola nyelvtana a gyakorlati nyelvtan, amely egyszerűen, világosan, nagyvonalúan közli a nyelvtényeket és szintén esztétikai egység, de nagyvonalú egység: erdő ez is, de nem olyan sűrű, hogy a fáktól nem látnák az erdőt azok, akiknek az erdőbehatolás a szándékuk. Ezt a gyakorlati nyelvtant nem szükségképpen kell a filológiai ellentéteképpen felfogni, mert nem mechanikus. Csak az volna a baj, ha mechanikus volna, mert ez esetben a filoIogiai nyelvtan alapigazságait döngetné. De nem kell Őket döngetnie: a gyakorlati nyelvtan főtényeket ad, nem sokat gondol a miérttel, nem sokat babrál a kivételekkel, mert az a cél lebeg a szeme előtt, hogy a legfő nyelvténye-