Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

87 munkának a során, mert az érdekes, de széteső részletek nyitják meg a lelket a munka második részére, a remek esztétikai egységnek befogadására. Hiszen az érzelmek világára áll különösen az a lélektani törvény, hogy a következő érzelmek intenzitását a megelőzők ellentétes színei és valőrjei a maximumig fokozhatják. Az előkészítés lényege ennélfogva: szívek és lelkek részlettartalmainak ügyes, mély, rövid, velős magyaros, szemléletes, tapogattató fölhasználása; hantrepesztés, mely az impressziók változatosságával és egymásratoluló sokaságával szinte fülledtté teszi a levegőt és maximumig fokozza a várakozást és feszültséget. A várakozó feszültség tetőpontján csorog bele a lélekbe maga a műremek, művészi előadásban, megszakítás nélkül, egységesen, színesen, minden szereplő lelkiségét éreztetve, hallatva, láttatva. Tehát a tanár olvasson, ha tud. Szegény tanár!! Hány embernek kell a lelkében laknia! Filologus legyen — vaskalaposság nélkül; rendszerező, — de ne rendszergyáros; tudós, de ne absztrakt; művész, de folyton a maga saját életét élő, sokszor visszaütő, sokszor más élannal görgő anyagot formáljon... Még ugyan mit írjunk ide róla, hogy végre és valahára csakugyan lássák közte meg a szelíd, szótalan, türelmes, bélyeges akták minden tiszteletünkre méltó forgatója között a radikális különbséget?... Talán a magyarság élete érdekében is segíthetnénk rajta ezen a vonalon is egy kicsit úgy, hogy az olvasmányok, költemények művészi előadását, hatalmas munkájának ezt a dandárját valóban országos művészekre bíznánk azzal, hogy gramofonlemezekre rögzítve igazán elhívatott művészeink szólaltatnák meg ifjúságunk előtt a magyar irodalom prózai és költői remekeit. Vegyük le szegény tanár válláról ezt a hatalmas munkát és elégedjünk meg azzal, hogy ezt a nagy művészi élményt becsületesen, buzgón, hozzáértéssel előkészítette. Ajánlom ezt az életrevaló s az egész magyar irodalom és élet szempontjából főbenjáró értékű gondolatot a minden nagyért annyira lelkesedő nagy koncepciójú Kultuszminiszter Ur figyelmébe. A művészi élmény csordultig telítette a feszülten várakozók szívét, ennélfogva egy kitörő sóhajtás jelzi, hogy a megteljesedés pillanatait éljük és a katharzis vizein úsztatunk. Adjunk Kát a megtárult és teleívakodott szívnek csöndöt és békességet. A húrt nem feszíthetjük tovább, a figyelmet nem ajnározhatjuk magasabbra. Numen adest. A számonkérés, a munkának harmadik, legnehezebb része máskorra marad. Mert a számonkérés is kettőre kíváncsi: kíváncsi arra, hogy menynyi ragadt meg a filolgus munkából az emlékezetben, de főleg arra, hogy mi maradt meg a szívekben és akaratokban abból a hatalmas élményből, amelyet az esztétikum fakasztott benne. Ebben a munkában már csakugyan csak a tanár gazdag tudása, mély kedélyi élete és bölcs tapintata igazíthatja el a dolgok rendjét. De annyi bizonyos,