Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

• 86 nyeihez kapcsolódjék s a műremek elmélyüljön. Az előkészítő munkának egyik legfontosabbja a szókincs feldolgozása. Hogy megértészavaró mozzanatok ne fordulhassanak elő a műremekben, előre tudnunk kell az olvasmányban szereplő ismeretlen szavakat, kifejezéseket, magyaros szólásokat, melyek savát-borsát teszik a remek magyaros világának és szómagyarázatokat kell adnunk, felírnunk és megkövetelnünk. Ez az előkészítő szómagyarázás is élet és elevenség legyen: mutassa meg egy fiú az osztályban, a kilincsen, hogy mit jelent, ha valakinek a keze a tétovázók a kilincsen; mutassa meg (akár tormával!), micsoda gyökeres magyar tudattartalom-kirobbantás az Aranyféle „mintha orra alatt reszelnének tormát, tekerő nyilallást érzett olyanformát; „mutassák meg a sese-susa beszédet, az ösztövér kútágast, a hórihorgas gémet, a hajnal piros köpönyegét, a Kárpátok vadregényes táját, a méla kolompot, a vándordarvak V betűjét, a könyöklőt stb., stb. De mutassák, magyarázzák és értsék meg azokat a szavakat is, amelyek mögött nem ilyen szemléletes élmény, hanem absztrakció áll; s az absztrakció mögött, ahol csak lehet, keressék meg azt a pszichikai konkrétumot, amelyből elvonódott, mert csak így kapnak életet a szavak, csak így fürödnek meg a lelkiség mélyeiben s így ingerlik a tanulót arra, hogy éljen is a szavakkal, mint olyan műalkotásokkal, melyek akár prima vista, akár egy képsorozat végén, de mindig a konkrét, a kézzelfogható valóságba eresztik le gyökerüket és belőle szívják áldott életnedveiket. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy ezek a szómagyarázatok életet lehelnek akár a közvetlenül, akár a közvetve szemléletes szavakba s így ösztönzik a tanulót arra, hogy finomságokat és valőröket érezzen, az egyre táguló szókincsében válogasson, vagyis észrevegye, hogy a szóknak stílusformáló erejük van. Általában: a magyar szemlélet és élmény gyökeressége helyettesítse azokat a vánnyaat feladatokat, amelyek a régi iskolában a meg nem értett remek elolvasása után legszebb műalkotásainkat a metaforák és metonimiák lelőhelyeivé fokozzák le, csak úgy, mint ahogyan Liviust és Sallustiust is az acc. c. infinitivok lelőhelyeivé degradálták egy darab római élet adása helyett. Mihelyt a szöveget elolvassuk, elszaladt előlünk a művészi élmény legnagyobb pillanata és ha szövegbolhászás céljából százszor visszatérünk is rá, csak fonnyadt és szomorú érdeklődést tudunk kelteni. Azt a tudatot kell ébresztenünk a tanítványainkban, hogy a művészi élményre megfelelő előkészülettel rá kell szolgálnunk. Nos, az előkészület sok szeretetet, sok leleményt, igaz magyaros életismeretet kívánó pepecselő, széteső munka. De a széteső munka minden mozzanata önmagában érdekes, mert élmény a lelke s a szétesés csak azok számára szétesés, akik még nem ismerik a remekben eléjük táruló szépséges szintézist. Nem baj, sőt szükséges, hogy a tanítványaink lelkében több-kevesebb szétesés érzelme legyen ennek a