Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

35 suk, a főhős mellé-, vagy elleneállásuk, kedélyüknek, emelkedettségüknek, humoruknak, levertségüknek, próbálkozásuknak, intrikájuknak, lelkesedésüknek, akciójuknak, lelkük minden megmoccanásának szikrázása hozza létre azt, amit tartalomnak nevezünk. Ezt tudnia kell annak, aki olvasmányt akar tárgyalni. De ha tudatában ez az alaplépés nincs meg, akkor műfaji és filologiai, vagy irodalomtörténeti, vagy akár ethikai okulásokra szaggatja szét. a gyönyörű szövedéket: ő maga akar hatni, mikor pedig az volna az egyszerű feladata, hogy hattassa a remeket, juttassa bele a megtárt szivekbe. Szómagyarázat tehát ne bontsa meg az esztétikai egységet; annak, hogy milyen benne a szakasz-konstrukció, a mondatkötés, a tartalmi dispizició, nem szabad megszabdalnia a figyelmet s a remek-egységről elterelnie sem szabad; annak sincs semmi köze az egységes remek hatásához, hogy ki az, aki írta, milyenek voltak az életkörülményei, vagy milyen jelentősége van az irodalom történetében; legkevesebb köze van pedig a remekhez annak a megállapításnak, hogy milyen műfaj az, amit olvasunk. Mivel pedig szókincs, szakaszrend, műfaj, író, tartalom szempontjából is át kell dolgoznunk mindenfajta remeket, nyilvánvaló, hogy itt legalább is két, vagy talán háromfajta munkáról is van szó, amelyeket szigorúan el kell egymástól különítenünk, hogy a remek esztétikai egysége elevenen hasson. Mint ahogyan ugyanis az idegen nyelvi remeket sem szókincs, sem grammatikai okulások céljából szerteszabdalnunk nem lehet, hanem arra kell igyekeznünk, hogy esztétikai egységet appercipiáltassunk s minden órán egy darab latin-görögnémet-olasz-angol-francia életet mutassunk be, azonképpen a magyar olvasmány lelkét is szűztisztán kell adnunk és meg kell szabadítanunk mindattól, ami zavarná az esztétikai hangulat egységét. Nyilván következik ebből, hogy a) az olvasmányt elő kell készítenünk, b) az olvasmányt a maga egészében, mint esztétikai egységet hattatnunk kell és c) be kell számoltatnunk ez ifjúságot az olvasmányról. Az a) filologiai munka, a b) művészi konstrukció, a c) vegyes eljárás. Az olvasmány előkészítésének lényege az lesz, hogy megismertetjük a fiúkkal igen röviden a tárgyat, felhívjuk a szereplő személyekre a figyelmét, felírjuk az elbeszélés vagy mű vázát, bemutatjuk a főhőst és a körötte gyúródó akciót nagyon röviden. Ha olyan jellemekről van szó, akiknek lelki élete komplikáltabb, akik cselekvéseinek indító okai messzebb esnek még a tanulók lelki világától, arról is gondoskodnunk kell, hogy a cselekvések indító okait tudatossá tegyük azzal, hogy a gyermektudatból mozgatunk ki olyan élményeket, melyek érthetővé teszik majd a remeket. Megbeszélést folytatunk tehát általában a haragról, a szeretetről, a bosszúról, az áldozatról, a tréfáról, a barátságról, a ravaszságról, az éles elméről, az akarás erőiről stb., stb., igen röviden és úgy, hogy az olvasmány minden ténye a fiatal tudat élmé-