Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

33 kapú marad benne nyitva a következő óra-egység számára s ezen a kapun át vezetjük el a tanulót a következő egység birodalmába, amely önmagában véve logikailag szintén zárt gondolatrendszer lesz, ellátva megint csak kapuval a következő zárt egység érdekében, hogy így rendszer születhessék. Ép logikai tartalom már esztétikum is, s hogy ez a tartalom most világos formában kerüljön a tanuló szeme elé (táblán, képen, rajzon, stb.), ez az óra szépségének lényeges titka. A vázlat eszerint nem ráadás, nem fokozása a világosságnak, hanem maga a világos élmény: hiszen mindaz, aki világosan, nem pedig zavarosan lát, aki élményeket és lelket ad az előadásába, az vázlatot is lát, hall, érez, tapogat tudatában. Ezt a meglátott, meghallott, megérzett, megtapintott vázlatot kell föltárni a tanuló előtt, még pedig a gyors és lényeglátó ábrázolás minden eszközével: formákkal, vonalakkal, színekkel. Formákkal, melyek az alá- és mellérendelést kitűnően éreztetik, vonalakkal, melyek leleményes kezelése pompás eshetőséget nyújt legabsztraktabb gondolatoknak a tetszés régiójába való fölemelésére és színekkel (színes kréta!), melyek nemcsak fiziológiailag élénkítenek föl, hanem a memóriát is abba a helyzetbe juttatják, hogy a legkisebb fáradoztatás árán vegyen föl magába szükséges elemeket. — Szemléletes vázlat nélkül tehát nincsen igazán szép óra, vagy ha van, ez a szépség is csak föltételezett, vagy elképzeltetett vázlat révén születik meg. Ámde az a veszedelem fenyeget, hogy az elképzeltetett vázlat könnyen elmosódik a tudatból és az egész rendszer fölépítésénél a kisebb egységek nem az esztétikai élmény hatásosságával állanak rendelkezésünkre. Ebből a szempontból az ú. n. összefoglalások kitűnő tanulságokkal szolgálnak a figyelmes pedagógusnak. Bizonyos ugyanis, hogy az a pedagógus, aki a vizsgálatok helyébe az ú. n. összefoglalásokat akarta tenni, az esztétikum alapján látta, érezte, tapasztalta, hogy a jó összefoglalás koronája minden tanításnak. Hiszen összefoglalni annyit jelent, mint egy logikai és esztétikai zárt egységet megépíteni a hallgatóság szeme láttára és füle hallatára az egész jól feldolgozott anyagból, összefoglalni annyit jelent, mint egyetlen előadás keretében átléptetni a tanulót mindazokon a kapukon és ajtókon, melyeket a kisebb, egy-egy órán feldolgozott egységek szerkezetszerű feldolgozása alkalmából hagytunk nyitva a számára. Ha jól ismételtünk, helyesebben, ha a bevéső ismétlés, meg az összefoglaló ismétlés között a gyakorlatban megtartottuk a különbségeket, akkor a nagy összefoglalásnak, ennek a szintétikus esztétikumnak bőséges előzménye van és így nem is lesz különösebb nehézsége sem a tanár, sem a tanuló részéről. Mindössze annyi a teendő, hogy a sok nyitva hagyott ajtó-kapú közül a nagy összefoglalás alkalmával azon léptetem át az esztétikai gyönyör érzetével dolgozó tanulókat, amelyiken eddig még nem léptek át. Lépni léptek már eleget, most csak én nyitom ki az ajtót, melyen át kell lépniük és az esztétikai szövedék szépséges szinKir. kath. gimnázium értesítője 3