Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

30 állása. Jól tudom, hogy a nevelő helyzeti energiájának latbavetésére is szükség van, mikor csakugyan szükség van rá: ha a felhőkben meggyűlemlik a villamosság, kisülés, mennydörgés elodázhatatlanok. De kisülés, mennydörgés, tűzhányás a természetnek nem rendes, hanem rendkívüli működései. A természet állandó munkája csendes, zajtalan. Ilyen a nevelés is. Itt is szükség van kirobbanásokra, de ezek itt sem nevelő, ezek csak feszültségmegszüntető eljárások. Nem róluk van hát szó, hanem arról az aktív szépségről, amely a nevelő lelkületének fősajátsága, s amelyről a latin azt mondja, hogy alma, azaz tápláló, meleg. Egyébiránt a jól rendezett szeretet találó elnevezése is arra utal, hogy egész lelkiségünk minden irányát átfogó érzület, amelynek gazdag tartalmában ismerő, érzelmi és törekvésbeli elemek egységbe fonódnak össze, csak akkor válik igazán éltető életerővé, ha benne a tartalmi elemek jó rendben, azaz esztétikai egységben vannak elrendezve. Ezt a rendet akár koncentrikus, zárt egységnek foghatom föl, akár excentrikusnak, vagyis nyiltnak. Abban az esetben az egymást sűrűn átvágó ismeret-, érzület- és törekvés köröknek magja egy filozófiai alapmeggyőződés lesz s ebbe a főkörbe illeszkednek bele azok az alájarendelt ismeretkörök, melyek a főkörből élnek és beléje is torkollanak. Ezt a rendszert pedig sűrűn szövik át a belőle áramló, vagy feléje törtető tudatelemek. Nyilvánvaló, hogy a káoszt valamilyen tengelynek kell átfúrnia, hogy a körülötte gomolygó tudatelemek köréje, mint valami illabilis köré rendeződjenek. De térjünk át most már az ismeretközlés, a számonkérés, valamint az ismeretek könyvbeli előadásának folyamataira, hogy meglássuk az esztétikum döntő jelentőségét az ismeretek átadásának és megrögzítésének minden mozzanatában. Az ismeretközlésnek legközvetlenebb eszköze a tanítási óra és mindaz, ami az óra alatt történik. A jó óra esztétikai egység, ami anynyit, jelent, hogy szerkezetének kell lennie. Az induktív tanítás, a direkt módszer és más jelszavak alatt élt, vagy élő módszertani eljárások ott vétettek igen nagyot, hogy a tanárt teljesen tájékozatlanul hagyták éppen abban, amivel a tömeget meg lehet kapni és le lehet fegyverezni: az órák eszétikai szerkezetében egészen kényére és hangulatára hagyták az előadót. Már pedig sem rendszeres időkihasználás, sem jól elrendezett tömegmozgatás nincsen szerkezetszerű órák nélkül. Ez a szerkezetmegállapítás annál nehezebb, mert jóformán minden tárgy, minden tagozat más szerkezet kifundálására készteti az előadót és a tanár készülése az órára nem abban áll, hogy mentől többet és többfélét adjon elő az óra keertén belül, hanem abban, hogy kii tudja, választani a lényeget, vagyis az anyag tartó tengelyeit és köréje tudja elrendezni a lényegtelenebbet, azaz a még közlendő és megismertetendő tudnivalókat. Ez született esztétikai feladat. Nincs ugyanis zavaróbb a hallgató-