Katolikus gimnázium, Miskolc, 1929
16 mélyenszántó, emberséges, szublimis szempontú, lelkes nevelő munka. Isten áldjon meg mindenkit, aki így gondolkodik! Látogatóink az iskolaév folyamán Acsay István dr. tankerületi főigazgató urunk, Schwőder Ervin kultuszminiszteri államtitkár úr, Kőrössy László dr. és Damjanovich Lajos min. osztálytanácsos urak, valamint Liber Béla dr., a KISOK. miniszteri biztos ura voltak. — A főigazgató úr ősszel október 21—24-ig, februárban 24—28-ig látogatott és február 28-án tartotta meg a főigazgatói értekezletet ; közismert éles látásával és igazságosságával figyelte munkánkat, s csak bálás köszönettel tartozunk neki, hogy alaposan szemügyre vette a munkánkat s végül 'bölcs és életrevaló tanácsokkal látott el bennünket. — Schwőder Ervin dr. államtitkár úr nemcsak a testnevelés ügy iránt érdeklődött, hanem elnöki minőségben a két nyolcadik osztály szóbeli érettségi vizsgálatait is vezette május 12. és 21. között. Amott főleg az úszósport ügyében nagyot lendített Damjanovich és Liber urakkal egyetemben, amiért mindhármuknak hálás köszönettel adózunk, emitt pedig alkalmunk volt arra, hogy az érettségi vizsgálaton nagy türelmét, bizalomgerjesztő bölcsességét, és pompás emberismeretét tisztelhessük. Nagy örömünkre szolgál, hogy a. magas minisztérium kiküldöttei szemtől szembe állottak a szellemiek és testiek terén végzett munkánkkal, mert hisszük, hogy a tanári munkával való közvetlen kapcsolat révén a realitások iránt pompás érzékük megmutatja nekik, hogy gyarlóságainknál nagyobb érték az ifjúság iránt tanúsított atyai szeretetünk és jóakaratunk. Ugyanezen az alapon köszönjük meg Kőrössy László osztálytanácsos minden tiszteletre és minden szeretetre méltó egyéniségének is, hogy több óránkat meglátogatta, valamint Bartalis József központi szolgálatra berendelt tanár úrnak, hogy mély pedagógiai érzékkel vezette évvégi magánvizsgálatainkat. A hittani összefoglalások Kronberger József apát, kanonokplébános úr elnöklete alatt folytak le, a VIII. osztályoké május 12-én, a többieké június 16-án. Az érseki biztos úrnak fiainkkal és mindnyájunkkal szemben megnyilatkozó kedvessége mindenkor a legszívesebb emlékeket fakasztja fiaink lelkében. Az ifjúság alapjában véve nem volt rossz hajlandóságú. Néhány súlyosabban botlott szerencsétlen tanuló kivételével megállotta :a helyét az utea, kor, városi élet minden TOSSZ példája ellenére is. Szép számmal akadtak olyan fiaink, akiknek tiszta Lelke épületes jó péld'a volt ifjúnak-öregnek egyaránt. Ifjúságunk mint- tömeg feltétlenül és öntudatosan fegyelemezett és elmondhatjuk, hogy kivonulások alkalmával a kék-sapkások társasága nem hoz szégyent az alma mater szellemére. Ezt a katonás rendet jól esik látnunk s ha csak annyiban állana a jóság problémája, akkor öröm volna az élet, De bizony az igazi jóság sokkal mélyebben van annak a bányának a fenekén, amelyet léleknek nevezünk s oda leérni, ott megmozgatni az eleven erőket az élet legnagyobb művészete. Talán nem is annyira emberi, mint isteni mű ez ia ráhatás és igaza van annak a nagy Szentnek, aki azt mondja,
