Katolikus gimnázium, Miskolc, 1929

15 ma már tapogatódzás és egyéni vélekedések nélkül azt, hogy röviden, kötött marsrutával és biztos alapvetéssel' a rendelkezésre álló idő alatt a lehető legjobb eredményt érjük el. Az értekezleten megállapítottuk, hogy bizony a célok látásában és a módszerek szabad kiválasztásában megnyilatkozó túlságos latitude okozza a kapkodást, a bizonytalanságot és az idő elpoesékolását: rövid, velős, lélektani alapon felépített módszer, sokkal kötöttebb marsruta kell a tanár számára ott, ahol korlátolt időn belül eredményeket akar tömegekkel elérni. Minden kapkodás, oktalan ismétlés, próbálgatás ugyanis a tömegnek éppen azt az élan-ját szünteti meg, mely nélkül nincs haladás. — Ez értekezletnek szellemi vezetője Dr. Ernst Ottó: Methodik und Didaktik des neusprachlichen Unterrichts c. munkája volt, amelynek magyar kivonatát Tolnai Artúr kartársunk pompásan elkészítette, ezt sokszorosítva kiadtuk a többi kollégáknak s így tartottuk meg gondolatokban valóban gazdag értekezletünket. Tolnainak nagy és fáradságos munkájáért ehelyütt is köszönetet mond az igazgató. — Végtelenül kellemesen érintette az egész testületet a nagyméltóságú minisztériumnak 540—05—57/1930. sz. rendelete, melyben arra kaptak a testületek felszólítást, hogy adják elő záros határidőn belül a módosított tantervről való tapasztalataikat s különösen arra adjanak véleményeket, miként volna túlterhelés szempontjából az egyes tárgyak tananyaga csökkenthető. — A rendelet március 17-én érkezett hozzánk s nem adott nagy időt arra, hogy válaszunkat megfogalmazhassuk; az aránylag rövid időt azonban becsületesen fölhasználtuk, szakok szerint számos megbeszélést tartottunk, végül szakok szerint írásba foglalták tapasztalataikat az ezzel megbízottak és egy, meggyőződésünk szerint tapasztalatokban és gyakorlati megfigyelésekben gazdag összesítő jegyzőkönyvben számoltunk be elöljáróságunknak óhajtásainkról. E munkánkban mindenki legjava erejével vett részt: Harsányi Sándor valóságos elaborátumot adott a latinból, alapos munkát adtak Czuppon, Szabó, Hirschberg, Országh, Ádám, Bauer, Dávid a magyarról és latinról, Komán a németről, Csellár, Harsányi, Pózna és Pfister a görögről, Ernői, Gogl, Füster és Folkmann a földrajzról, Láng, Folkner és Kronberger a fizikáról és matematikáról. A tanártestületnek ezt sokoldalú munkáját nem dicsekvésből ismerteti az igazgató, hanem azért, hogy a nyilvánosság előtt is megmutassa, mekkora buzgalommal teljesítette a testület a reája szabott didaktikus és nevelő munkát, mennyire magaslatán volt a hivatásának s mennyire nem volt mercennárius, hanem lelkes emberek társasága. Ha itt-ott meglankasztotta is az élet- és kenyérgond, lankadtságából csakhamar fölverte a kötelesség, mert egyre jobban világol előtte az a tudat, hogy az egész társadalom előtt népszerűséget és megbecsültetést az a pedagógus szerez egész társadalmi osztályának, aki így fogja föl a hivatását. A cél még messze van, de dereng már a hajnala annak a felfogásnak, hogy egyletlen fegyvere van a pedagógusnak a közöny ellen: megrendíthetetlen hivatással űzött