Katolikus gimnázium, Miskolc, 1929

9 már az öntudatosság magasabb fokán áll, hogy alkalmas a belső motívumok keresésére, akkor megértjük, hogy a pályaválasztásra való irányítást már el kell kezdenünk; akkor attól az általában megnyilvánulni szokott és káros ábrándozástól, mely szerint a legtöbb ifjú színész, költő, sarkkutató ragy filozófus akar lenni, okosan visszaterelhetjük az élethivatás egyedül boldogító útjára. A pubertás lezajlása után higgadtabb, komolyabb évek következnek. Világosabban látott lesz a cél, erősebb az akarat, fokozottabb a tetterő. A kitisztult látóhatáron felragyogó hivatásérzet, mint a szivárvány a viharverte vándort, úgy vigasztalja, bátorítja, erősíti az előbbi küzdelemben elernyedt ifjút új bizakodásra, új és több munkára, végső győzelemre. A szív tartalma is sokkal gazdagabb lett. Előbb csak az Isten, szülő, testvér, rokon, barát lakhatott benne. Most már kitárul a felebarát, a nemzet, a haza, az egyház, az emberiség előtt is. Az önzés helyébe a nagy közösségek, nagy eszmék tisztelete és szolgálatuknak magasztos készsége lépett. Gondolkodásban az objektív felvilágosodás váltja fel a szubjektív átalakulás időszakát. Társadalmi kérdésekben világosan lát az ifjú. Most már behatóan lehet vele tárgyalni az életpályákról; könnyen meg lehet láttatni vele a pályák erkölcsi és gyakorlati értékét. Önismerete is fejlett, csak még elhatározása ingatag. Ezt kell erősíteni benne. A nyolc évnek ebből a nagyon változatos rajzából is látható, hogy a gyermek életének egy igen mozgalmas, változatos darabjátJ tölti az iskolában. Testi és szellemi fejlődésének éppen a legjelentékenyebb, sorsdöntő részét. Azt a kort, melyben az ember legingatagabb s amelyben mégis a legnehezebb feladatot kell megoldania: jövendő boldogságának feltételeit kell megszereznie. Elmebeli képességei mellé el ioell érnie azt az erkölcsi magasságot, amelyről tisztán látja életének célját s minden nehézségen keresztül tud haladni kitűzött ideáljai felé. Megismerni, gyámolítani a küzdelmek tfengerén hánykódó lelket és helyes irányba terelni: itt -van legnagyobb szükség a szülő és iskola önfeláldozó munkájára. Hogy az ezernyi változó momentum közt, melyeket a gyermek szellemi és erkölcsi fejlődésének folyamán észlelünk, biztosan megállapíthassuk az állandó tulajdonságokat, az egyéniséget alkotó vonásokat, az eddig követett eljárásnál sokkal gondosabb és kimerítőbb megfigyelésekre lesz szükségünk. A szülő és iskola állandó megfigyeléseiből kell kialakulnia annak a képnek, mely a tanuló egyéniségének hü tükre, amelynek alapján felelősségünk érzetében nyugodt lélekkel adhatunk neki irányítást az élet útjának megválasztására. Egy életkönyvet kellene írni, amelybe a tanuló nyolc évének minden fontos mozzanata bejegyzésre kerülne. Benne lennének a testi állapotra vonatkozó adatok: orvosi vizsgálatok eredményei a testalkatról, szervi hibákról, öröklött bajokról, a testi fejlődés haladásáról, akadályairól, az esetleg bekövetkezhető betegségekről, stb. Az erkölcsi élet megfigyeléséről a szülők adnának bőséges felvilágosításokat: Hogyan viselkedik a gyermek otthon a családtagokkal szemben? Mik a szokásai