Katolikus gimnázium, Miskolc, 1929

10 munkában, játékban? Mivel szeret legjobban foglalkozni, mit kerül leginkább? Mutat-e különösebb kedvet vagy ellenszenvet valami iránt? Érzékenybe vagy keményszívű? Milyen benyomásokat, élményeket szeret elmondani szüleinek? Szeret-e imádkozni? Érti-e, érzi-e, mi a haza? A szel-i lemi fejlődés rovatainak kitöltése az iskolának jutna. Benne lenne a tanulónak az iskola szociális életében való viselkedése, értelmi működése,, figyelj gondolkodó, memorizáló képessége, fantáziája, akaratminősége, minden külső tehetsége. Aztán addig is, míg nálunk is megkezdi működését egy országos pályaválasztási tanács, az iskola keretén belül hasznos lenne helyi pályaválasztási tanácsot alakítani, melyben a szülők és tanárok évente legalább egyszer megbeszéléseket folytatnának gyermekeik képességeiről, az életpályákról, a tanulók vágyairól, a szülők kívánságairól. A szülők közt minden társadalmi állás, minden foglalkozás képviselve van és szakszerűen adhatnának egymásnak bőséges felvilágosításokat a különféle életpályákról. így válhatna az iskola a szülőknek szívesen felkeresett, második otthonává, ahol a legdrágább kincs boldogságáról van szó, ahol a magyar jövőt építgetik. így találná meg az iskola a legszorosabb kapcsolatot az élettel és tölthetné be a mainál jóval nagyobb mértékben nemes hivatását, így szakíthatnánk a káros hagyományokkal és irányíthatnék gyermekeinket képességeiknek megfelelő, tehát az igazi hivatás pályájára, amelyen leginkább vár rájuk a siker, a boldogulás. Mert kétségtelen ugyan, hogy első a mindennapi kenyér megszerzése, biztosítása; de baj, ha ez a kenyér a hajlamoknak meg nem felelő, kényszerű munka gyümölcse s ezért örömtelen, keserves kenyér! A fájdalom gyengeségbe, tétlenségbe sülyeszt, az öröm aktivitásra késztet, erőkifejtésre emel. Ezért kell még küzdelmek árán is arra az életútra indulnunk, melyet a hivatás delejtűje mutat nekünk. A hivatás Isten-sugallta szózat a lelkünkben, melynek hallgatása gyönyörűség, követése boldogság. Tőle lesz könnyű a munkánk, ízes a kenyerünk, kimeríthetetlen a vigasztalásunk. Benne van egész kielégülésünk, egész életünk, mert a gyermekévek színes álmait, az ifjúság ábrándos készülődéseit, a férfikor alkotó realitásait, az öregség napsugaras visszaemlékezéseit ez fűzi össze egy szépséges harmonikus egységbe. Harsányi Sándor. Iii^ja^ajrfijfr -ftf • ÉBÉiii •ÉSKtnififiÉiial