Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

3T Mit tartsunk minderről? A high schoolról, annak rendszeréről, szelleméről, demokratikus jellegéről és a vele összefüggő problémáról? Ez majdnem annyi, mintha azt kérdeznők: mit tartsunk Amerikáról, az Egyesült államokról? Élő, fejlődő valamit értékelni nehéz. Nem lehet tudni, hogy mivé fog fejlődni még. És mivel mérjük? Van-e biztos mérőegységünk hozzá? Egyetlen, egységes, szilárd, vérünkben élő élet- és világfelfogásra volna szükségünk, olyanra, amely csak egyféleképen reagál minden hatásra. Ez megmondaná, mit tartsunk Amerikáról. Ilyen keveretlen, romlatlan egy hite Európának régesrégen nincs már... Sok kitűnő dolgot lát itt a vándor és sok primitívet, vagy megdöbbentőt. Nyomorult épületben tengődő kis „középiskolát" két-három tanárral, vagy tanárnővel, az igazgatót is számítva. A „tanár" nevet is csak nagylelkűségből adományozhatjuk nekik, mert édes-kevés az ő tudományuk, arasszal mérhető a látómezejük. S ezt nemcsak a kis intézetek teacherjeiről lehet elmondani: „entsetzliche Philister", így jellemezte őket egy W.-ban közöttük működő, de az egyetemen is tanító német kolléga. Tanári oklevele a németnek sem volt ugyan, csak érettségi bizonyítványa, azt azonban Németországban szerezte s így nagyon rendjén való dolog, hogy itten az egyetemen tanít. — Elemi iskolai tanítók, akiknek az az egyetlen képesítésük, hogy vállalkoztak a tanítói munkára, bizonyosan igen sokan vannak még. De ne sajnáljuk őket, mert ha jobb, jövedelmezőbb „dzsábhoz" jutnak, ott hagyják a sovány kenyeret. High school-tanárok is, igen sokan. Csak átmeneti állás nekik a tanárság. De nem csoda, mert a legtöbb államban teljesen rendezetlen a nyugdíjügyük, a vakáció hónapjaiban viszont nem kapnak fizetést (mert hiszen akkor nem dolgoznak). A fizetés maga, pengőre átszámítva, soknak látszik, de a jó gyári munkás is keres annyit. Ezért megy oly sok nő a tanítónői pályára. A high schoolban is többen vannak, mint a férfiak; az elemiben alig van férfi. Mert a java férfi „goes into the business": az ipar, kereskedelem terén többet keres és függetlenebb. Különös látvány számunkra ez a sok nő az iskolában. A nagy fiúk előtt is nő ül a katedránál. És nők — leányok— a fiúk között a padban. Vannak itt is fiú- és leányiskolák, de általában együtt nevelődnek a high schoolban fiúk és leányok. Egyik tanár külön ülteti őket, másiknál keverten ülnek, általában pedig megszokták egymást és nem látszik semmi kára az együttes tanulásnak. Öntudatos, biztos mozgású leányok, de festéket, azt rakhatnának kevesebbet az arcukra, szájukra. Tiszteli ez az ifjúság a tanárait? Tisztel valakit, vagy valamit egyáltalán? Az embernek néha az az impressziója, hogy aligha. Az arcok, a szemek sem sugároznak úgy, néha, ahogy a ,,középiskolában" szeretnők. Azonban gondoljuk meg, hogy itt van az egész nép és mérjünk enyhébb mértékkel. Lelkesedjünk a demokráciáért, a nép áldozatkészségéért, amellyel — íme — tüneményes palotákat emel gyermekeinknek, hogy mind kaphassanak a tudás kincséből. Igen, igen, csak valahogy mintha nem volna harmónia a pompás épület és a tanárkar meg az ifjúság között. Ezeket föl kellene emelni az épületekhez, hogy megérdemeljék... Hiányzik nekünk a meleg, bensőséges szellem ezekben az óriási épületekben. A tanári kar tagjai nem ismerik egymást, alig találkoznak. A gyerekek egy-két évig vannak egy tanár keze alatt s azután elfelejtik; nem fejlődik ki bensőbb viszony közöttük. Az ifjúságot a sportok érdeklik és az újság. A napilapok a legkedveltebb olvasmányuk... És milyen silány, milyen lélekszárító ezeknek a riport-fényképektől hemzsegő félkilónyi lapoknak legtöbbje! V * »