Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

38 így lehetne tovább keseregni akármeddig. A bántó, izgató tapasztalatok egymást érik minden téren. És mégis ... A nem tetsző jelenségekkel ugyanannyi jót, szépet, nagyszerűt lehet szembeállítani. Keresni sem kell: szembeötlenek maguktól és beszélnek messzeható hangon. S amit mondanak, felemel és lelkesít nem egyszer. Hogy egy nagy nép azt tűzte ki célul: egyenlő esélyekkel, egyforma útravalóval bocsátok mindenkit az élet útjára, szerezhessen tudást s tudásával mindent, amit ez a gazdag föld és szabad verseny levegője termel: ez, ugyebár, nagyszerű. S nagyszerűek a komolyan vett elv alapján elért eredmények: az óriási nép átlagos jómódja meghalad talán minden eddigi ilyen átlagot; itt terem a legtöbb szegény gyerekből lett gazdag, vagy tudós self made man. Nem csoda, ha az amerikaiak vakon, szilárdan hisznek az ő alkotmányukban, demokráciájukban, olyan erős hittel és lelkesedéssel, hogy az maga a legnagyobb érték és erőforrás. S mint ilyen tiszteletreméltó és lelkesítő is. Különösen mi szkepszisverte európaiak érezhetjük értékét és szemlélhetjük szinte fájó irigységgel, mintha elmúlt ifjúságunkra tekintenénk vissza. Fűti őket a demokrácia-hit, és még nagy alkotásokat fog velők végeztetni. Az iskolák terén is. Vezetőik nagyobbrészt tudják, hol vannak a hibák és teljes erővel folyik a rések kitöltése. A szélsőséges decentralizáció gazdag sokféleséggel, termékeny kísérletezéssel, élénk pedagógiai irodalommal ajándékozza meg őket. Emelik a tanár nívóját, szigorítják a tanárképzést. A küzdelmes vagyongyűjtés periódusa után most, a prosperity birtokában, mind nagyobb kezd lenni az érdeklődés a szép, a művészet iránt s így Európa iránt is... Remélhető, hogy Európa finom, inponderábilis javait is meglátják majd, azokat, amelyeket nem lehet dolláron megvásárolni. Az ifjúság és a tanárok... Igaz, hogy a szellemi nívójukat sokszor alacsonyaknak érezzük, de az utolsó évek rohamos fejlődését tekintve, ez aligha is lehet másképen. És igen sok a kivétel: a „kiművelt agyvelő", a nagy olvasottságú tanár. Az ifjúság megítélésénél meg ne tévesszen a modor simaságának hiánya néha. Kitűnő anyag ez és igen nemeslelkű alapjában. Jó szív és segítő jóakarat olyan tulajdonsága az amerikai népnek, amelyet igen sűrűen tapasztal az idegen. S az újságolvasó diákok hada felett ott olvasnak, tanulnak értékes irodalmat és komoly tudományt a szép könyvtárakban a jövő népvezetők és feltalálók. Készségesen, szívesen adnak felvilágosítást, örömmel mutogatva, mi mindenök van. Igen sok mindenök van az istenített csillagos lobogó alatt, de legértékesebb kincsük az ifjúságuk. A középiskolában szerzett átlagos műveltsége nem nagy ennek az ifjúságnak, de erős aktivitásra önálló, cselekvő életre nevelődik. Hogy mennyire telítődik nemesebb erkölcsi ideálokkal, a jövő fogja megmutatni. Kívánjuk, hogy jól vizsgázzon majd le, de féltjük, hogy az anyagi kultúrát túlbecsülő koráramlattal nem tud ,s nem is akar majd szembeszállani. Az amerikai demokráciának (és az indusztrializmus korának) ege nyomasztó alacsonyan lóg; csak kézzel elérhető csillagok vannak rajta. Ezt különben — hogy az anyagi kultúra nem minden és nem is a legkülönb érték — itt is sokan tudják és hangoztatják. Hadd fejezzük be futó vázlatunkat a high schoolok világáról egy szép high school-tankönyvből*) vett idézettel: *) Az amerikai tankönyvek valóban szépek. Külsőleg is: kötésben, papírban, illusztrációkban, meg tartalomban is. Világos, könnyen érthető és gyakran lelkes hangú, művészettel és szeretettel megírt könyvek. Az idézett könyv: Ashley: Early European Civilization (Modern civilization and the past).