Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

30 eredményük, hogy nagy a decentralizáció, sok ponton dolgoznak a nevelés, illetve oktatás tökéletesítésén, temérdek gondolkodó fáradozva bogozgatja a nevelésügy kérdéseit. Nagyon élénk, lelkes pedagógiai irodalom virágzott fel itt a legutóbbi negyven esztendőben; izzig-vérig amerikai irodalom, amely nem sok hasznát veszi az európainak, önálló, magatörte utakon jár. Az előrehaladó nivellálás ellenére is akkorák a megrögzött eltérések, hogy az iskolát változtató tanuló igen gyakran időt veszít. Esetleg nem tudja a másik high schoolban, ahol tanulmányait folytatni akarja, megtalálni a megkezdett curriculum folytatását. Vagy ha pláne egyik államból a másikba ment át, a,hol lényegesen mások a viszonyok, mások az iskolák, akkor kérdés, mennyit számít be neki az iskola az előbbi iskolában elvégzett anyagból. Esetleg vizsgálatokon kell átesnie és többnyire hátravetik; örülhet, ha nem veszít többet el fél esztendőnél. A főiskolákról, a collegokról ne is szóljunk! Annak mindnek saját külön mértéke van a felvételeknél. A high schoolt elvégző tanulónak központi bizottság előtt tett u. n. Regents-Examination útján kell college-ra képesítő „diplomát" szereznie, de a híres, keresett collegeokra nem juthat be ezzel sem. Ott felvételi vizsgára kell állania. S az egyetemen szerzett oklevél érvénye is korlátolt: a szomszéd állam esetleg már nem ismeri el, mert ott mások a — mondjuk — tanítói képesítések feltételei. Egyáltalán: minden egyes állam nyakra-főre gyártja a törvényeket, különbözőket minden téren. Jó ilyen körülmények között, hogy az ipari, kereskedelmi életben nem firtatják a diplomát, hanem azt nézik, hogy mit tud a pályázó. Odaállítják a munka mellé: ha tudod, csináld. Ami pedig azt illeti, hogy van-e tere itt a protekciónak, hát igenis: van. Igen nagy mértékben pedig, amint mondják. A politika, a pártok ... És „aktív alkalmazkodás", már az ifjúságnál a jövő elhelyezkedése érdekében. A high school diák erősen politizál már, kapcsolatot keres a politikai klubokkal, igyekszik elhelyezkedni a társadalomban, barátokat szerezni. Épen most, hogy ezek a sorok íródnak, tartják országszerte a boy's week-et, a fiúk hetét. Az iskola bemutatja az ifjúságot a felnőtteknek, felhívja a nemzet figyelmét a jövő generációra, építi a fiatalság számára a hidat a poziciók felé. Gyűlések, felvonulások, ünnepélyek, beszédek és tettek hete ez. Az iskolák tisztviselői kart választottak: mayor-t, tanácsosokat, kincstárnokot .. . Ezek aktív vezérei a mozgalmas hétnek. A fiúk átveszik nagy árúházak vezetését, illetve beosztják őket minden fontos üzemhez: városi közigazgatásokhoz, boltokba, postákra, vasúthoz, hogy belepillantsanak a valóságos életbe, amelyre készülnek és hogy megismertessék magukat, esetleg pályát válasszanak impresszióik alapján. A lapok (nyolcvanezer lakosú városnak hatalmas napilapjai vannak) részletesen beszámolnak a fiúk hetének eseményeiről, közlik a megválasztott ifjúsági vezérek arcképét, a választás körülményeit, a várt és elért szavazási eredményeket. Hogy hány „republikánus" és hány „demokrata" jött be. Ezek a fiatalok (fiúk is leányok is) mind elszerződtek már az egyik, vagy másik nagy párthoz s tudják róluk, számon tartják, hogy melyikhez. Résenlét! Aktív alkalmazkodás... A jövő, az élet, a kenyér, az érvényesülés érdekében