Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

28 foglalkozások dolgában és az intelligencia- és a tehetségmérés itt speciálisan kifejlesztett fortélyos eszközeinek alkalmazásában. Bizony Amerikában résen kell állania már az ifjú honpolgárnak az élettel szemben. Nem baktathat fejlógatva a csapattal, mint a baka a menetoszlopban; a harctéren előrenyomuló járőr-hatonához hasonlítható inkább, aki feszült figyelemmel tekinti át az elébe táruló terepet és alkalmazkodik hozzá haladtában. Figyelmetlenségért, bámész passzivitásért súlyos árat kell fizetni. Rá is nevelődik itt az ifjúság a korai önállóságra. A minap egy „sophomore", vagyis másodéves legényke kalauzolt a .binghamtoni (New York állam) kétezer tanulós Central H. S.-ban. Fogorvos lesz belőle. A philadelphiai egyetemen, vagy nem tudom, minő fogász-főiskolában tanul majd, ha itthon végzett a hs.-lal. Természetesen a jövő mesterségének megfelelő tárgyakat tanulja már most is. Apja nem irányíthatta a pálya- és tárgyválasztásban, mert nem él; özvegy édesanyja is alig. Az iskola valószínűleg csak annyiban, hogy megmondták neki az irodán: Fogász leszel, Philadelphiába mégy, vedd fel ezt meg ezt a tárgyat, fiam. XIII. A sokféleség eredete; külsőleges volta. Egységesítő törekvések ellenére nagy s az egyént gyakran érzékenyen sújtó különbségek. Politika; boy's week; „aktív alkalmazkodás". Résenlét és aktív alkalmazkodás: ezt kívánja tőlünk az élet. Vagy talán ez maga az élet. A nyugateurópai és méginkább az amerikai szellem, élettempó nem kedvez a passzivitásnak, tunyaságnak, a csendesen szemlélődő életmódnak. Mi magyarok talán középen állunk a nehezen mozduló, ház előtt pipázó keleti típus és a kénesőmozgékonyságú, csupa-tett angolszász fajta között. A high school tanulmányi programmjának sokfélesége, hajlékonysága ennek az itteni résenálló, aktív módon alkalmazkodó léleknek terméke. S viszont ilyen aktív lelket formál a közösség számára. Az előbbi fejezetben elmondottak csak kis részben sejtetik az iskola hajlékonyságát és az iskolázás mezején tenyésző sokféleséget. Ez a nagy sokféleség — a régi idők Európából hozott egységes latin iskolája helyén — úgy támadt, hogy az iskola haladéktalanul, erősebb ellenkezés nélkül engedett annak a nyomásnak, amelyet mi is oly jól ismerünk: annak a sürgetésnek, hogy az életre neveljen. Tudjuk, hogy ez az „életre nevelés" a kenyérkeresetre való gyors előkészítést jelenti. Természetes és érthető, hogy nem is történhetett másképen. Az Atlanti tengertől a Csendes Óceánig elnyúló végtelen térségeket kellett elfoglalni néhány emberöltő folyamán. Ez volt a legpáratlanabb földfoglalások egyike. Robbanásszerű előretörés. Nyugatnak! Westward, hol Elfoglalni és kihasználni a földet, kalandvágyból, nyereségvágyból, a vérük ösztönéből: ennek feszült minden erő, ez a cél formálta meg az amerikai élet képét. Holmi elvontabb, ideális szempontok nem játszhattak szerepet az iskola kialakulásánál sem. A tradíciónak nem sok ereje volt s a szükség, a jelen, a pillanat követelményei diktáltak. Így vett fel az academy mindent a maga curriculumába, amire a pionér népségnek szüksége lehetett és kiki megtanulta azt, amit azután mindjárt fel is használhatott. Az „egynemű magasabb mű-