Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

27 folytatható) és ipari-háztartási kurzus. A Centralban nincs műhelymunka, itt annál kiadósabban. Ezeken a kurzusokon belül alig van alternatív választás. A tanuló kiválasztja a kurzust, annak tárgyai azonban kötelezők mind (eltérően a Central H. S. tanulmányi programmjától). Van harmadik típus is: a „constants with variables" (állandók a változásokkal) forma: az intézet előír bizonyos tárgyakat minden tanuló számára s tanít azonkívül egy csomó más tárgyat, amelyekből választást enged. A negyedik típus iskolát, amely csak ,egy curriculumot ad, amelynek minden tárgya mindenkit kötelez, bátran elhagyhatjuk: ilyen csak a legsötétebb zugokban akad még elvétve. Könyvet töltene meg a curriculum-problémák részletesebb tárgyalása. Az egyik bonyadalmas kérdés-komplexum az ú. n. „educational guidance": a vezetés, útmutatás tudománya. Mert valóban tudomány, nagy tudomány kell hozzá, hogy az ifjúságot a sok lehetőség labirintusában kalauzolni tudja valaki. Az idézett curriculumpéldák aránylag igen egyszerűek s nem nehéz velők szemben az individuumnak állást foglalnia. De vegyünk egy „Contants with variables"-programmal dogozó iskolát, ahol már az első évben a négy kötelező tárgy mellett 6 többiből választandó a kiegészítés s harmad-negyedéven 10—12-ből, vagy tekintsünk egy sokfajta kurzust offeráló intézetet, amelyekben ugyancsak az első évben kezdődik már a válogatás: itt hozzáértő vezetésre van szükség, hogy a tanuló el ne tévedjen. Van tizennégy különböző kurzussal dolgozó high school s természetesen ott is válogathat még bizonyos készletben minden kurzus tagja. Ezért nincsenek itt „osztályok", mint nálunk .Egy város 256 másodéves hs.-tanulója közül csak 36-nak volt egyező órarendje, illetve „tárgy-rendje", egy másik város 139 másodévese közül csak 6-nak s így tovább.*) Ritkaság, hogy két tanuló teljesen egyező programm szerint végezze el a high schoolt valamely nagyobb iskolában. Itt hát nincsenek osztálytermek, hanem a tanároknak van többnyire termük: odavárják a diákságot. Még csak nem is egy évfolyam tanulói ülnek együtt az órán, mert hiszen felvehette az egyik ugyanazt a tárgyat például másodéven, a másik harmadéven. Csengetéskor fiúk, leányok felnyalábolják minden cókmókjukat és sietnek más terembe, ki ebbe, ki amabba; óraközi szünetet sehol sem találtam; 3—4 percük van a terem-cserére. Némely iskola úgy szokta megkönnyíteni a válogatást, egyéni programm-összeállítás feladatát, hogy minta-programmokat, példa-összeállításokat közöl az intézet tanulmányi anyagát ismertető értesítőben. (Az értesítő nem felel meg a mi Értesítőnknek, mert a tanulók előmenetelét, az év történetét, statisztikai adatait stb. nem közlik benne; inkább prospektus-féle kiadvány.) Azonban ez sem elég: az intézetnek, a szülőknek és a tanulónak közösen kell eldönteniök, mi felel meg a Joe vagy a Kate egyéni hajlamainak és egyéb körülményeinek legjobban. Ha főiskolára készítik a gyereket, jó lesz előre célbavenni azt a bizonyos főiskolát s utána járni, hogy mit kíván azoktól, akiket felvenni kegyeskedik. Más-más college-nek mások a feltételei s hozzájuk kell alkalmazkodni már a középiskolai tárgyak összeállításában. Szülő, gyermek, iskola közösen határozzon: így szól az elmélet. Könnyű elgondolni, hogy a gyakorlatban ez nehezen valósítható meg. Több ezer tanulóval dolgozik a nagyobb iskola. Azonban sokat megtesznek a helyes választás megkönnyítése érdekében, az kétségtelen. Nagyobb intézeteknél külön szakemberek foglalkoznak az irányítással, tanácsadással; ezeknek tájékozódva kell lenniök a választható pályák, *) Edward L. Thorndike and Eleanor Robinson: „The Diversity of High— School Student's Programs". Teachers College Record, 1923. március.