Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

11 Járjuk a hosszú, homályos, nappal is villanyfényt kívánó folyosókat. Itt minden helyiség világos, csak a folyosók sötétek. Mert osztálytermek kettó's sora közt vezetnek s a folyosónak gyakran csak az osztálytermek üvegajtaján keresztül jut valami a napvilágból. Az ilyen homályos, vagy nappal is villany világította folyosó nem igen alkalmas képek elhelyezésére, bár gyakran teleaggatják velők. Sűrűn láttam azonban üvegszekrényeket a folyosókon fizikai, természetrajzi szerekkel, könyvekkel, avagy az intézet atléta-csapatainak győzelmeit hirdető serlegekkel és más diadalmi jelekkel. A műhelyeket láttuk, csak a konyha-kurzusokkal összefüggő nagy ebédlő-terem, a „eafeteria" volna hátra. Csengetnek. Tizenkét óra. Az intézet felének az ebédideje. A másik felét egy órakor szabadítják rá a cafeteriára. Meghívnak, tartsak velők, löncsöljek (azazhogy amerikaiasan: lancsoljak) itten. Ali right, gondolom magamban. Beállok hát az igazgató úrral együtt a sorba, mely az ételosztó pult felé nyomakodik. Mentünkben fölnyalábolunk a jobb kéz felől halomba rakott kések, kanalak, villák, pléh-táleák és papírszalvéták tömegéből egy embernek valót.Majd a megennivalókat válogatjuk össze: levest, sonkás szendvicset, makarónit, kávét, no meg az elmaradhatatlan „ájszkrímet", a tejfölös fagylaltot. Ennyi talán elég lesz, hogy éhségünket elverjük. A nagy terem sok kis asztala körül zsibongva kosztol a temérdek gyerek: fiúk, lányok vegyest. Az osztályokban is együtt ülnek: a high school-ok legtöbbjében ugyanis koedukáció van. Mi elballagunk a megrakott tálcával a tanári étkezőbe. IV. Padok és táblák dicsérete. Délután tanítanak. Ellátogatok néhány órára. ... General scienee-óra. Ez a tárgy afféle „bevezetés a természettudományokba". Vagyis fizika, földrajz, geológia, kémia, csillagászat együtt, bizonyos tárgykörökből kivonva. Olyan témák pld., mely bőséges alkalmat ád az említett tudományszakok kivonatszerű megismerésére, kitűnő a víz tárgyalása. Sajnos, ez a rövid kis bemutatás nem engedi, hogy arról is részletesen beszámoljak, mit tanulnak. Nézzük meg hát a tantermeket. Nem nagy termek: harminc diák ugyanis már nagyon sok volna egy órán. A padtípus, melyben a tanulók ülnek, igen sokféle még ugyanazon intézetben is. De nem emlékszem, hogy kettős padot valahol is láttam volna. Legtöbbször külön asztalkája és székje van minden fiúnak, leánynak. A szóban forgó iskolában két-két sor közt van a közlekedő térköz, vagyis mintha kétüléses padok volnának elhelyezve, megfelelő térközökkel. Lerögzített szék minden padocska mögött. A szék ülőlapja a comb és ülőrészek formájának megfelelően kimélyítve, ami szerintük tetemesen megkönynyíti a hosszú üldögélést. Praktikusnak találom, hogy az asztalka fölhajtó lapja alatt elhelyezett kis ládába rakja a diák a könyveit. Jobb, mint a mi padunk, amelyben a fedőlap alá kell bedugdosni a tudományokat. Vannak komplikáltabb, a tanuló termetéhez jobban alkalmazkadó szerkezetek, de nem igen kedvelik őket, mert az ilyen masinéria rendszerint nyikorog és biceg. A terem egyik fala, mint említettem, merő ablak, a másik három fala majdnem mindig: tábla. Csak ahol ajtó van, ott szakad meg a körben futó „blackboard", a jó palakőből kivágott és alul felül léccel a falra erősített tábla. Kisujjnyi krétával