Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928
12 éles vonalakat húzhatsz rajta. Pompás szerszám. Nem törlik szivaccsal: lekefélik róla az írást puha szőrkefével. De hát minek belőle három falhosszúságnyi 1? Ügy látszik, általános szokás, hogy a tanár egyszerre szólít ki 10—15, vagy még ennél is több tanulót s azok odaállva a táblához felírják a rövid kis házi feladatot, vagy az órán kapott feladataikat. Aztán helyre mennek és a tanár sorra megbeszéli, megbírálja és esetleg meg is osztályozza, amit írtak. Igen gyors procedúra, melyet európai szemmel nézve igen sokféleképen lehet értékesnek, vagy kevésbbé értékesnek nyilvánítani. A táblák sora fölött képek a falon; ezen kívül gyakran egyéb holmi is van a teremben : hirdetőtábla, szekrények és hosszú, kísérletező katedra, mint nálunk, ha fizikai, kémiai, vagy más, kísérletezést kívánó tárgy termében vagyunk. Láttuk hát a tornatermeket, a műhelyeket, a cafeteriá-t, a tantermeket. Hátra van még a legérdekesebb látnivaló, amely minálunk többnyire hiányzik: az olvasóterem és az „assembly-hall". V. Az olvasóterem és az „assembly-hall." A high-school könyvtára olvasóteremmel jár együtt. A tanulók órarendjében gyakori az „ablak", a „lyukas óra"' s ilyenkor a zolvasóterembe mennek tanulni, vagy olvasgatni. Tanulni nem mindig ide jönnek: van ugyanis egyik-másik intézetnek külön „study-liall"-ja a tanulás céljára. De az olvasóterem is megfelel erre a célra is. Barátságos, nagy hely. Körül a falak mentén könyvespolcok, képek, szobrok. A kis asztalok mellett fiuk, lányok. Ki a leckéjét tanulja, ki szórakozásból olvas. íróasztal van a szoba végében; ez a könyvtárosé, aki persze hölgy, mint ahogy a tanárok legnagyobb része is hölgy. A hs.-tanár neve, valamint az elemi iskolai tanítóé is angolul: teacher. Jellemző, hogy a teacher főnévre vonatkoztatva is mindég a „she" (német: sie) névmást használják, a teacher a köztudatban: nő. Ha csöngetés hallatszik, az olvasóterem népe gyorsan kitakarodik s új társaság foglalja el az asztalkákat. Amazok órára mentek, ezek óráról jöttek. A nyitott polcokon lévő könyveket a teremben tartózkodók szabadon használhatják. A könyveik főképen szótár- és lexikon-fajta könyvek, vagy a tankönyveket kiegészítő forrásmunkák, ifjúsági lapok, folyóiratok, „magazinok". Persze haza is vihetnek könyveket. Ezeket bejegyzi a könyvtáros. Ó, könyvben itt nincsen hiány egyébként sem. A tankönyveit is ingyen kapja használatra a hs.-diák: hiszen maga a hs. is ingyenes, akárcsak az elemi iskola. Ha pedig valamelyik diák olvasni, búvárkodni is akar, valamirevaló város nyilvános könyvtárában ezt is megteheti kedvére. Itt vannak a világ legnagyobb könyvtárai, melyekben szinte minden, nem nagyon régi könyvet megtalálhatsz: az indiai írók könyveit csak úgy, mint Herczeg, vagy Gárdonyi műveit, még az eredeti nyelven is. A „library", vagyis a könyvtár egyszerűen pénzkérdés: pénz pedig van bőven. Ugyancsak pénzkérdés az „assembly-hall" is: amelyet díszteremnek, összejövetelek termének, vagy színházteremnek nevezhetünk. Alakjára nézve színház. Óriási a nézőtere, emelkedők a széksorai, tágas az erkélye, nagy a színpadja, számosak a kulisszái, pompásak a gépezetei: Miskolc nagyon beérhetné ekkora színházzal. Talán az iskola mind az ezerhétszáz diákjának jut benne ülőhely: legalább ezerkétszáznak egészen bizonyosan.
