Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

7 •nélkül, határozott" jelzők megannyi bizonyságai annak a sok-sok metafizikai erőszálnak, amely a merőben fizikaiaknak látszó erőket kivül is, belül is átfuttatja. Sőt! A magyar irodalom valóságos tárháza azoknak az alakoknak, akik ostobán alkalmazott fizikai ereje bőséges forrása a humornak, a gúnynak, az iróniának, sőt a népmese alapgondolatai közül a „többet ésszel, mint erővel" különös súllyal csendül ki a magyar, eredetinek látszó mesekincsből. Még egy hatalmas erejű ábrázolása van a magyar irodalomnak, amely az erkölcsi engedelmesség és a turbulens temperamentumok erőinek összeütközését megrázó mélybelátással ábrázolja: a Bánk bán. Bánk jellemének fölényessége épen az erkölcsi engedelmesség: tántoríthatatlannak látszó ragaszkodás a iustitia regnorum fundamentum elvéhez; jellemének shakespearei arányai abból származnak, hogy a költő a XIII. században egyébiránt elég nagyoló társadalmába egy végtelenül érzékeny lelkiismeretet, egy végtelenül finoman és differenciáltan látó elmét, egy majdnem a skrupulusokig minden eshetőséget mérlegelő igen finom akaratcentrumot állít bele. Ez a finom lelkiismeret, még finomabb elme és robusztusságában is finom akarat mindig az erkölcsi engedelmesség határértékei mesgyéin szenved: szabad-e megfeledkezni az erkölcsi engedelmesség értékeiről olyan fényes okfejtés, fényesen érvényesülő fölény és hősi önmegtagadással nyert győzelem után, mint aminőt az összeesküvők jelenetében aratott az erkölcsi engedelmesség javára? Szabad-s először a fajszeretet, azután az önszeretet ürügye alatt turbulenssé válni Petur-ral, mert az egyéni idegépület eresztékei recsegnek-ropognak,mert az önuralom bástyáit a szenvedélyek és a fantázia felgyújtották? Lehetséges-e az önlegyőzés az erkölcsi engedelmesség érdekében akkor, mikor gyakorolhatása igénybe veszi a megtámadott lelki és testi erők összességét? Űgy látszik a dráma folyamán, hogy az önle;győzés eshetőségei a szenvedély testlélek előrlő végzetes hatásai folytán egyre rosszabbak lesznek és egyszer csak azt látjuk, hogy az, akinek egész lénye a lelkiismeretének szóló erkölcsi engedelmességen sarkallott, felmondja a szolgálatot; nem tud megfelelni annak, amit nem közönséges szavakkal hirdetett, hanem a legdrámaibb élettel, szinte saját vérével tett magáévá- az összeesküvők jelenlétében, amikor mindenek viharzó turbulenciáját a királynak kijáró nemes, emberséges, okos, minden szervilizmust kizáró erkölcsi engedelmességgel verte meg. A turbulens petúrkodás egyébiránt nem gonoszsága, hanem gyermekded naivsága a magyar jellemnek: nagy szeretése az igazságnak, kevés, vagy semmi önismeret és emberismeret, semmi ismerete az élet „apró" akadályainak, amelyek elhanyagolható mennyiségeknek látszanak, pedig mégis ők buktatják meg a legnemesebb törekvéseinket. A peturkodók mindig igazságszerető lelkek, értékesek is a maguk módja szerint, de sohasem tudják maguk sem, mennyi része van vállalkozásukban annak az igazságnak, melyet csak mint érdekszférát ismernek és mennyi az