Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

4 mindjárt államépítö szempontokat követve azt is kijelenti, hogy a gazdasági élet az a nagy jelszó, amely a kultúra mellé, nem egyszer vele szembe helyeztetik. Gazdasági élet és műveltség — úgymond a miniszter úr — a modern állam létének két alappillére. S hogy jövőbe látó tekintete még jobban megörvendeztessen bennünket, mindjárt abban is dönt, hogy a kettő közül a szellemi műveltség a fontosabb, mert a szellem mozgatja az anyagot, mert a szellem leleményes, a szellem az újító, a szellem fáradhatatlan, a szellem a kitartó, a végrehajtó és megingathatatlan. Ez világos, magyaros, Széchenyies beszéd: ideáliák és reáliák, reformok és hagyományok egy szintézisbe kerülnek benne össze. És ha. a magyar tanárgenerációnak eddigi egyoldalú képzése mellett kevés volt a valóságérzéke, amennyiben „csöndesen szeretett mélázni" tudós hajlandóságai közepette és boldogtalanfélének érezte magát azért, mert nem értik nemes törekvéseit: a miniszter úr tisztes pragmatizmusa itt is irányt mutat és örvendetes világossággal jelenti ki, hogy a „középiskolában folyik a magyar magasabb kultúra alapvetése nemcsak irodalon-esztétikai szempontból, mint régebben, hanem társadalmi, gazdaságtechnikai és politikai tekintetben is." Eszerint minden iskola ne annak az egyoldalú életnek akarjon nevelni generációkat, amelynek ideálja az író magyar ember, a jól szónokló magyar ember, az egész magyarságtól magát esztétizáló hajlandóságánál fogva elszigetelő, a városokban irodalmi társaságokat és közművelődési egyesületeket létesítő magyar ember, hanem annak az életnek, amely valóban a teljes magyar életet jelenti. Annak az életnek, melynek társadalma vajúdását látjuk, sinyljük és már a kezünkben forgódó kis magyart be akarjuk oltani a mélységesen szociális élet minden erényével, mert a magyar élet egyelőre bizony meglehetősen antiszociális; ánnak az életnek, melynek egyik fő-fő követelménye a több kenyér, a jobb kenyér, amelyet okosabb technikával, gazdaságosabb munkafelosztással és egészségesebb önkritikával fog megtermelni az a magyar test, amelyet igaz magyar lélek lendít munkára; bármennyire belédagadjunk is hát az aoristosok és a logaritmusok világába, tisztán álljon a szemünk előtt, hogy minden görög és mathematikai órából végső elemzésben magyar búza,, magyar kalács és magyar lélek, magyar több-lélek és jobb-lélek fog a világba születni; annak az életnek, amely elválaszthatatlan a demokratikus vüágáramlatok érvényesülésétől és épen azért minden magyarnak, akit a középiskola érettnek nyilvánít, valóban érettnek kell lennie arra, hogy megcsiszolt értelmével, kényes ízlésével és úri moráljával, nemkülönben edzett akarásával az ország dicsőségére tudja felhasználni azokat a hatalmas jogokat, melyeket a demokratikus világberendezés juttat mindig szélesebb ember-rétegek kezébe. És noha az iskola soha nem politizál, eleven tudatában minden tanárnak benne éljen az a gondolat, hogy minden órája, szava, érintkezése, mosolygása, feddése vagy elismerése egy-egy ecsetvonás annak a magyarnak jellemén, aki