Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

43 ugyanazok a fiúk. A szülők szeretnék népes osztályainkban, ha a tanulók minél gyakrabban felelnének, nem gondolnak azonban arra, hogy az ilyen elkéső s valamint állandóan elfelejtő tanulók ellenőrzése és fegyelmezése mennyi idejét rabolják el a tanárnak, s nem lehet csodálni, hogy a tanulókat még annyira szerető tanár szíve is elfordul oly tanítványától, akinek részéről még a legegyszerűbb előzékenységet sem tapasztalja. De vannak javuló fiúk is, kiken fog a jó szó s ezek valóban heroikus, nagyra értékelendő erőfeszítéssel emelik ki magukat fegyelmezetlenségükből haladván előre előmenetel és viselet tekintetében. Ezek vannak igaz örömömre, név szerint nem sorolom el őket, nehogy elbizzák magukat, gondolván, hogy most már elérték a. tökéletest. Egy másik pusztító rákfenéje a középiskolai életnek, a sok mulasztás. Előttem van a mulasztások statisztikája s az évvégi osztályozás íve s ebből a kettőből gyönyörű, s tanulságos párhuzamot lehet vonni. Megállapítható, hogy a tanulók rossz előmenetelében milyen nagy része van a mulasztásoknak. Az egyik nebuló 2—3 napos mulasztásokkal az év folyamán 149 órát mulasztott, tehát 5 teljes munkahetet azaz az évi munkaidőnek egyheted részét, lévén az összesen 35 hét. Ez három év alatt egy fél évet tesz ki, tehát az ily tanuló 3 év helyett csak 2y

2 évet tanul s így nem csoda, hogy a 3-ik esztendőben az ily sokat mulasztó, közepes tehetségű fiú már több tárgyból kap elégtelen érdemjegyet. — Gondolják meg jól a szülők és ne mondják gyermekük minden nyafogására, maradj otthon, ne menj iskolába. Még jó, hogy csak 3 ilyen notórius mulasztóm van. De vannak ebben a tekintetben is nemes kivételek. Egy órát sem mulasztottak egész év folyamán heten: Adamovics, Csépányi, Gazda, Korbei, Milbik, Mitterpach, Molnár, Péter, tehát 12%, az idei spanyolnáthás járványos időben igen derék teljesítmény. Tiz tanuló pedig csak egyetlen egy esetben mulasztott. Sajnos azonban, súlyos betegek is vannak; néhánynak szervezetét a tuberculozis senyveszti. A fiúk egészségi állapota általában nem kielégítő, leginkább ami a testi kondíciójukat illeti, sápadtak, vérszegények, rosszul tápláltak, korukhoz mérten nem elég fejlettek. A testi tisztálkodáshoz annyira hozzászoktak, hogy ebben a tekintetben egymást ellenőrizték. Feltűnő, hogy az úgynevezett bejárók, akik végeredményben a legnagyobb megerőltetésnek vannak kitéve, rendetlenül esznek, korán kelnek, sok km-t gyalogolnak, viruló egészségben vannak. Miután ezek szociális helyzete sem valami fényes, nem marad más magyarázat, mint hogy ezeknél a jó egészség a sok mozgással és a friss levegőn való hosszas tartózkodással függ össze. Ajánlanám a helybeli szülőknek is, hogy az áldatlan miskolci lakásviszonyok miatt is szoktassák gyermekeiket sok friss levegőhöz, hogy a hazának és az iskolának jó bajvívói legyenek.