Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

42 ban (2 rajz). Síkformák rajzolása faliminták után (3 rajz). Díszítő tervezés (2 rajz). Térformák látszati rajzolása (2 rajz). Vetületi rajz (3 rajz). Műalkotások ismertetése. 2. A tanulók odahaza vázlatkönyveikbe rajzolgattak, melyeket időnkint bemutattak. 3. Kiválóbb eredményt mutattak fel: Dovák, Félix, Folkmann, Kulhay, Pólay és Tóth. Testgyakorlás. Rendgyakorlatok és menetgyakorlatok. Svédrendszerü szabadgyakorlatok. 2—5 perces kitartó futás. 60 m-es versenyfutás. Játék. Távolugrás, magasugrás, 3 kg-os súlyozóval súlylökés. Ügyes és fegyelmezett osztály. Kiválóbbak: Csopey Tibor, Folkmann Miklós, Vucskits Jenő, Fodor Sándor, Küsztel László, Nagy Tibor, Szenczi György. Jelentés a III. B.) osztályról. Kis családunk vezérelve a rend volt, melynek törvényeit számunkra az intézet fegyelmi és tanulmányi szabályzata foglalta egybe, követtük e szabályokat azért, mert mindnyájunk meggyőződése volt, hogy érdemes, jó munkát csak úgy végezhetünk, ha ezeket valamennyien javunkra megtartjuk. Súlyosabb fegyelmi ügy az év egész folyamán nem fordult elő, a kisebb botlások inkább meggondolatlanságból, mint tudatos hanyagságból fakadtak. A fenti meggyőződésből eredt a tanulóknak tisztaságszeretete is. Már csak egy-két tanuló akadt, akit ismételten kellett figyelmeztetni arra, hogy helyét a tanteremben tartsa tisztán, ne éktelenítse el kenyérmorzsa, papírszelet s egyéb hulladékkal, a legtöbbje tudva azt, hogy a tisztaság nemcsak szép dolog, hanem egészségünk legfőbb őrzője. Mint egy család gyermeke, melyben az igazságot egyformán osztják, egymással szemben türelmesek, megértők voltak, s ott, ahol ketten, egymásnak segítségére siettek azáltal, hogy egymást tanulmányaikban támogatták. Külön ki kell emelnem Ernői, Gulovics, Gyulai, Molnár, Szilágyi tanulókat, kik ebben a tekintetben is példát mutattak azzal, hogy egyik gyenge akaratú, esendő társukat tanulmányaiban állandóan és sikerrel támogatták. De minden fénynek van árnyéka is, még mindig van egy csapat, habár kisded, de igen elszánt csapat, amely a pontosságot nem igen akarja megszokni. Ezek azok, akik mindig elfelejtenek valamit, majd a mulasztást igazoló bizonyítványt, majd a rovócédulát, okmányokat, majd ezt, majd azt. Ebben a tekintetben nagyon szeretném, ha a szülői ház jobban támogatná a pontosságra törekvő igyekezetemet, miután a pontatlanok mindig