Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

106 savas palackokig az üveggyártás minden alkotásai. A sok gyógyszertári, sörös, pezsgős, magyar címeres „Harmatvíz"-es üvegek állottak sorban, várták, hogy elszállítsák őket rendeltetési helyükre. Megérkeztek a vezetők és mi elindultunk két csoportban a gyár megtekintésére. Hatalmas olvasztókemence elé mentünk, ahol a pokoli katlanból kivilágító tüz pirosra festette az arcokat. A sok munkás a hosszú „pipákkal" érdekes látványt nyújtott. Egész kis fiúk ügyesen merítettek az ömlesztett anyagból, ezeket fúvással kigömbölyítették, majd a mintákba fúták bele. Pár perc alatt készen állott az üveg, amelyet így forró állapotban a hűtőbe vittek. Érdekes alkalmazását láttuk itt a géppel való üvegkészítésnek is. Vezetőnk kinyitotta az olvasztókemence ajtaját és mi vörös üvegen át vizsgálhattuk a folyékony tűztavat A sajószentpéteri üveggyár nátrium-üveget állít elő, amelyhez jóféle hazai „nyíri" homokot használ. Üvegköszörülésre, poharak s más tárgyak készítésére ez a gyár nincs berendezve. A fúvás után megtekintettük a keverő, mintázó és a formákat előállító műhelyeket. Érdekes volt a generátor gázfejlesztő telep. Végül a „fonóba" mentünk, hol a nagy üvegeket kosarakba fonják. Tanulságos sétánk után kimentünk a Sajó partjára, ahol megkezdődött a „focizás". Fiainkat csak nehezen tudtuk az érkező vonatkoz indítani. Újból felcsendült a nóta s a korai délutáni órákban már visszaérkeztünk Miskolcra. Jelentés az 1928. május 2-án megtartott kirándulásról. • A kiránduláson azT. A. és B. osztály vett részt (120 tanuló) Gogl Dezső, Ernői Olivér és Füster Jenő szaktanárok és Czuppon Elek osztályfőnök vezetésével. Ugyancsak örültek a mi kis diákjaink, amikor megtudták, hogy megyünk a Bükkbe. Földrajzi ismereteinket akartuk a gyakorlatban érvényesíteni, no meg a növénygyűjtésről sem akartunk megfelejtkezni. Villamoson mentünk a diósgyőri végállomásig, ezután kezdődött a gyaloglás. Az erdei úton mentünk felfelé a papírgyárig. Jó lett volna megnézni a gyárat is, de hát a vezetőség nem ért rá velünk bajlódni. Utunk ezután változatos' volt. Lementünk a Szinva partjára és a patak felső folyására. Ott érdekes példákat láttunk. Útközben alkalmunk volt a felül- és alulcsapó vízi malmokat tanulmányozni. — Érdekes képet nyújtottak a meredek sziklafalak, a tipikus mészkővidék a barlangjaival. Hámor, Lillafüred már nem egy diákunk előtt ismeretes volt. Csónakázni nem lehetett, azért a már ismert helyeken nem is időztünk, hanem felkerestük a Szinvaforrást és a patakban a pisztrángokat néztük. Délután visszajöttünk a hámori tóhoz, ahol csapatunkról fényképfel-