Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

52 révén a nevelés ezer, meg ezer fogásával, problémájával, hangulataival' és alapérzületével, hogy ezt a rajtuk kipróbált és őket emberebb emberekké tett tudást végre valahára is belévigyék abba a magyar családba, amelynek semmire nincs nagyobb szüksége az erkölcsi világ rendjében. Az iskolát és a benne tanítókat akkor fogja igazán megbecsülni minden társadalom, ha azt fogja érezni, hogy minden tantárgy, amelyet az iskolában tanítanak, csak eszköz, igen értékes, igen arravaló eszköz egy magasabbrendű célnak: a krisztusi erkölcsöt élő embernek kiformálására. Az iskola, mint puszta „tanhely", mindig több-kevesebb ellenszenv tárgya lesz. Az iskola, mint komoly nevelő hely a tanítás eredményét is a lehető legnagyobbra fokozza, az elesettek számát a legkisebbre csökkenti és szellemével, a benne termelt áldozatos tettek összeségével valóban olyan tiszteletet gerjeszt maga iránt, amilyent csak az okos szeretet termelhet. Szülők és iskola egybeforradása más uton nem képzelhető. Azt is lehet mondani, hogy mindaz, amit itt megírtunk, ideális állapotokról való fantaszta ábrándozás. Valóban, sokak előtt annak látszhatik. De ez a látszat nem jelent egyebet, csak azt, hogy szülők és pedagogusok sokszor még nagyon is benne élnek a „szerencse-világ"-ban, ahol befektetett munka rögtönös, kézzelfogható eredményeihez vannak hozzászokva s naiv ábrándozónak minősítenek mindenkit, aki nem ezt a látást, nem ezt az érzést, nem ezt a cselekvésmódot véli a legmélyebbnek és legemberibbnek. Ez egy kis terror-féle részükről, hiszen a szerencse terror nélkül egyáltalán nem tud dolgozni. Ahol azonban az emberbe mélyen belenéztek, ott a terrortól nem ijed meg senki és ott mindennél világosabb az a tudás, hogy a szeretet munkájának birodalma ott kezdődik, mikor hegy nagyságú akadályok előtt is remélünk, mert remélnünk kell. A szeretet, mint magasabb rendű feszítő erő ott igyekszik kifejteni minden tartalmasságát, ahol szinte égbenyúló akadályokkal találkozik. Ha ez a mélységes paradoxon nem volna igaz, nem volna érdemes — élni. Itt még csak egy van hátra. Mivel az ifjúság fegyelmezése is igen gyakorlati kérdés szülőre és pedagógusra egyaránt, e kis elmefuttatás befejezéseképen ide iktatjuk azt a tanulmányt, melyet, e cikk írója a budapestvidéki tankerület igazgatóinak értekezletén f. évi április havában felolvasott. Az ifjúság fegyelmezése. Bármennyire is szeretnék mindenekfölött gyakorlati lenni az előadásom keretében, nem lehetek merőben gyakorlati addig, míg legalább a veleje és lényege szerint belé nem merülök a fegyelem mivoltának elméleti tisztázásába. Ha ugyanis ezt nem teszem, félő, hogy a gyakorlatból ellesett egy csomó fogás birtokába juttatom a Mélyen Tisztelt Értekezletet. E fogások