Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

51 olyan szükségképen érez: emberé a munka, Istené az áldás. De ez az élmény az, amely minden kapkodástól, sietségtől, lehangoltságból származó kcdwesztettségtől meg tudja szabadítani az emberiséget. A lehangoltságból származó kedvük szegettsége a komoly, az értékes és becsületes munka teréről nagyon régen elszólította már az embereket a szerencsemunka terére, mert a szerencse az a munka, melynek befektetés után lehetőleg azonnal száz százalékos, vagy ennél is több eredménye mutatkozik. Ez a szerencse ölte meg az erkölcsi világrend csöndes, türelmes, és az eredményt alázatosan váró munkájába vetett hitet, ez tette az okos, kitartó szeretet helyébe a botot és könyököt és végeredményben ez lazított meg tekintélyt, minden erkölcsi, társadalmi tekintélyt. Az kezdi meg az új világ igazi felépítését, aki i szerencse-munka végzetes ideologiája helyett a csöndes, a türelmes, a végeváró erkölcsi munkába vetett hitet helyreállítja. Látnivaló tehát, hogy minden argumentum amellett szól, hogy nevelnünk kell. Nekünk, az iskolának kell igazán nevelnünk, sőt egyenesen m ekünk kell olyan ember-generációt kieresztenünk a szárnyaink alól, amely nyolc éven át valahogyan ihletet szítt magába arról, hogy hogyan, mi módon kell bánnunk önmagunkkal és a ránk bízottakkal, hogy mindenkiből annyi jót lehessen kicsiholnunk, amennyit csak lehet. Nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy új szülő-generáció kerüljön ki a kezünk alól A magyar társadalom csak úgy bizalmatlan a tudományos pedagógia megállapításai iránt, mint a magyar agrár-társadalom az okszerű talajmívelés és gazdálkodás „vívmányaival" szemben hosszú időn keresztül az volt. „Német" találmánynak, a német spekulatív szellem sajnálatos és színtelen termékének tartja, mely „körmön fonódott' és annyira ellenkezőnek látszik az ő évszázados gyakorlat következtében átöröklött és kifejtett pragmatizmusos filozófiájával. Épen ez a konzervatív pragmatizmus hajtja arra, hogy úgy művelje a földjét, mint apjától, öregapjától látta és úgy nevelje a gyerekét, amint ősi tapasztalat sugallja. Ebben az ősi tapasztalatban pedig, amennyiben csakugyan ragaszLódnak hozzá, nagy szerepe jut a szigorúságnak, a botnak és a pálcának, sőt a szigorú nevelés majdnem egyértelmű azzal, hogy apa a saját nézeteit oktroj útján akarja rákényszeríteni a gyerekeire. És valamint a magyar agrár-társadalmat ilyen pragmatista hajlamainál fogva nem ismeretterjesztő előadásokkal, nem felvilágosításokkal, azaz nem szóval, hanem bármilyen apró mintagazdaságok pozitíve láttatott sikereivel lehet egyszerűen és könnyen megszerezni a legmodernebb gazdálkodásra is: azonképen nekünk is föl kell állítanunk a neveléstudomány mintagazdaságait, a pedagogusok bölcseségével, hozzáértésével és mélységes ügyszeretetével igazán nevelő iskolát. Azt az iskolát, mely mélyszántást ad a tudományban és erkölcsben egyaránt, .azt az iskolát, mely a belejárókat megismerteti a folytonos gyakorlás