Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

50 tói, sem c&zatos megjegyzésledtől, hanem megy a inaga útján egyenesen, szépen tovább. Azt kell megmutatnunk, hogy az egyén legjobb erői igenis működésbe hozhatók, hogy működésükből akkora öröm fakad, amelyet bátran szembeszegezhetünk minden kellemetlenséggel, mert a jólelkiismeret öröme kiáll minden néven nevezendő kellemetlenséget. De ehhez valóban nagy türelem kell. Ám éppen a türelem terén is nagy dolgot kell megmutatnunk a tömegnek: azt, hogy az erkölcsi •élet terén épen úgy megvan a mag-alá-szántásnak, a magvetésnek, a kikelésnek, a szárbaszökkenésnek, a kalászolásnak, az érésnek és végül az aratásnak ideje, mint a fizikai életben. Nem várható tehát aratás megfelelő előkészületek nélkül. A pedagógus munkája nagyon hasonlít igen rok tekintetben a földészéhez és a földésztől megtanulhatja azt a fölséges nyugodtságot, mely az agrár-embert munkájában mindenkinél jobban jellemzi. Itt nincs kapkodás, itt nincs elsietettség, itt nincs fölösleges siettetése az eredménynek: itt ember és állat okosan, bölcsen teszi a maga dolgát, itt mindennek megvan az ideje, itt minden ellenségnek megvan a maga neve, a maga orvossága, itt minden rombolás, melyet előre nem látható erők végeztek, mélységes szomorúságot fakaszt ugyan a gazda lelkében, de egy-két sóhajtás után megy minden munka tovább a maga rendjében, a maga kerékvágásában. Még akkor is megy, ha ebben az esztendőben a kártételek katasztrofális nagysága miatt már nem lesz kenyér, nem lesz bor: a földnek meg kell adni a munkát, mert különben jövőre sem lesz kenyér, bor. így a nevelő is. Nem csuda, ha az evan-> gélium annyi szépséges rokonságot talál a magvető munkája és a lelkeket formáló munka között. Ügy van, nagy, mélységes nagy rokonság van a két munka között: állandó kapcsolat az Istennel, minden földi jó Urával és adományozójával, amely kapcsolatot semminő filozófia nem tud kifilozofálni sem a földész, sem a pedagógus életéből; állandó, türelmes, szeretetből fakadó munka, leszállás a földre és a földhöz és földbe a földésznél, a gyermekhez és a gyermekbe a pedagógusnál; állandó, türelmes kivárása a megfelelő pillanatoknak mind a kettőnél, alázatos várása az eredménynek itt is, meg ott is, mert eredménynek lenni ke 11, csak az eredmény foka és ideje a bizonytalan. Foka rendszerint nem akkora, mint szeretnők, de sohasem tudjuk, mennyi benne alá ihatatlan elem, mennyi benne a bujdosó erecske: nem egyszer esik meg, hogy hosszú hónapokon át bujdostak láihatatlaul a föld alatt, vagyis az akarat tengerében az erecskéink s egyszer csak kitörnek és hatalmas folyó módjára malmokat, vitorlákat hajtatunk velük. Ez a meggondolás a pedagógus türelmes munkájának fő-vígasztalása. Nincs hiábavaló munkája, nincs a lelki élet mélységéből fakadó egyetlen szava, egyetlen cselekvése, mely elveszett volna. Csak nem ott és nem akkor mutatkozik, ahol és amikor ő akarja. Munkája azt a hatalmas élményt fakasztja benne, amelyet a földész is