Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

37 A nyelvtan nehézségeit pl. a minimumra lehetne lecsökkenteni azzal, hogy csupa ábrázolással megírt rövid magyar nyelvtant tanítanánk. Erre a magyar nyelvtanra építenők fel a latint és a többi idegent is úgy, hogy a nyomtatás költségeit nem kímélve, röviden, megkülönböztető színekkel és ábrákkal adnók a szöveg megértésére föltétlen szükséges nyelvi formákat. A szókincset jól kiválogatva és tervszerűen, biztosan fölépítve külön kezeinők az I—IV. osztályokban és folyton ismételnők minden osztály elsajátított szóanyagát. A szókincset a IV. osztályig bezárólag 4000 szó biztos ismeretére lehetne felfokozni, ha megegyeznénk kiválogatásában és egy erre alkalmas segédkönyvben való összefoglalásában, amely a tanulóknak 8 éven át vádemekum-jává volna tehető. Négyezer szónak biztos és tudatos ismerete azt is föltételezi, hogy a növendékeinket a szótanulás praktikus módszereibe bevezessük: eleinte óránként 3 szóval kezdjük, aztán fölmegyünk ötre, majd tízre, úgy, hogy a tanár előre mondja a szavakat és az egész osztály kórusban begyakorolja őiket, hogy így a nyelv beidegzése föltétlenül megtörténhessék. Beidegzésre 50—60-as osztályokban csak egyetlen módszer van, a kór us, amelynek praktikus „fogásait'' szintén lélektani módszerességgel kellene fölépítenünk. 4000 szó biztos tudásával fölfegyverezve és a nyelvtan legszükségesebb elemeinek mindenki vérévé vált tudása után az V. osztályban a szókeresés nehézségeit valóban a legkisebbre csökkentettük és így bátran nekimehetünk az auktoroknak. Sokat és jól kell fordítanunk, mert a nyelvi alakok gyors appereipiálása sok olvasás nélkül nem lehetséges. A mi mostani eljárásunk hasonló olyan kóta-ismertetéshez, hogy egyszer bemutattuk a kótát, egyszer-egyszer a megmagyarázott kótarendszer fölismertetésére is próbákat tettünk, de sűrű gyakoroltatás révén nem adtunk módot arra, hogy a kóta-komplexumokat szinte kapásból is hirtelen fölismerjék a tanulók. A nyelvtani alakok gyors és biztos fölismerését csak folytonos szövegolvasással lehet elérni, csak úgy, mint a folyékony kótaolvasást csak folytonos gyakorlás útján lehet elsajátítani. Ide is 'beidegzés kell, melyet csak ások fordítás adhat meg. Ez adhatja meg azt is, hogy a tanulók lassan-lassan az összefüggőbb és hosszabb szövegek értelmét nyomon kísérve kezdjék megérezni az adott szövegek szépségeit is. Szépség ugyanis csak szintézisből eredhet és az ifjú lélek természetszerint vágyódik a szintézisre. A mi legbecsületesebb nyelvtanításunk pedig csupa analízisen épül. Természetes, hogy az analízisnek is vérré kell válnia és helye van neki az oktatás egész fokán, de a szintézisnek nem szabad hamupipőke szerepet juttatni, mert nélküle nincsenek esztétikai egységek, esztétikai egységek nélkül nincs öröm, öröm nélkül nincs szorgalom, szorgalom nélkül nem fejlődik kötelességtudás. A magyar nyelvoktatásban is nagy időt nyernénk, ha pl. stiliszti-