Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926
36 Lehet, hogy egy-egy korszakban az iskola túlságosan nagy helyet ad a múltnak a jelen rovására: azaz megtörténhetik, hogy a mult megismerésére törekvő tantárgyak elnyomják azokat, melyek a jelen megismertetésére törekszenek. Bizonyos, hogy az utolsó 1^2 s záz év alatt az emberiség jelene igen-igen megttelt megismernivalókkal: a fizika és természettudományok, kémia, geologia, földrajz, biologia stb. nem egyszer olyan szerencsés fölfedezésekkel gazdagították az emberiség jelen életének tartalmát, hogy ezen ismeretek nélkül a tanulósereg bénán és csonkán kerül ki abból az iskolából, melynek föladata mégis csak az, hogy a m u 11 ra épült jelenbe állítsa bele a növendékeit és így munkálja a boldogabb jövendőt. Ez meglehet. Sőt valóban meg is van. Ilyenkor halljuk aztán széltében-hosszában a panaszokat, hogy az iskola túlságosan elméleti, hogy vénhedt ismeretekkel gyömöszöli tele a növendék fejét, hogy nem elég pratkikus stb. stb. Ezen az állapoton aztán úgy vélnek az iskola kritikusai segíteni, hogy kidobáltatnának egy csomó tantárgyat és helyükbe a modern élet követelményeit taníttatnák. Pedig ez az eljárás már csak azért sem helyes, mert az említett okoknál fogva a jó iskolának a világ egyik legóvatosabban fejleszthető intézményének kell lennie. Az iskola az egyazon kultúra emlőin nevelkedett emberiség szerves egységének tudatát élő és átadó intézmény és minden okos nép óvakodik attól, hogy ebből az egységből hirtelen támadt gyökeres újítások révén kiszakadjon. De meg múlhatatlan ugyan, hogy a jelen hézagpótló ismernivalói belékerüljenek a programmjába, de ezt nem úgy érjük el, hogy kidobálunk belőle értékes és sok százados tapasztalat szerint pótolhatatlan nevelő értékű anyagokat, hanem úgy, hogy a tanítás módszertani tökéletesedése révén igen nagy könnyebbséget adunk minden tantárgy megtanulhatásának. És szerencsére, a jelen nemcsak ismernivalók bőségét hozta, hanem lélektani kutatások révén olyan ismeretek birtokába is juttatott bennünket, melyek segítségével a jól fölszerelt iskolában a tanulás nehézségeit a legkisebbre lehet lecsökkenteni. Ezek a tanulást igen megkönnyítő eszközök: a szemléltetés, a mozgókép, a hallatás, a grammofon és az akcióval, a mozgalmassággal való előadás. Ezek közé az eszközök közé tartozik az is, hogy a tanuló lélektanával és teherbíró képességével számot tudjunk vetni. A tanulást lényegesen megkönnyítené olyan utasítás, mely az iskoláinkba járó nagy tömegek tehetségével és a tömeglélektan törvényeivel számolva, pontosan kijelölné az elérhető célokat, kiválasztaná a leglényegesebb anyagot és ezt becsületes mélységgel kívánná feldolgoztatni úgy, hogy az elmélet lényegét mindenki megérthesse, mindenki fölfoghassa, az elméletet pedig sokkal több gyakorlás útján elmélyíthesse, sőt a folytonos gyakorlás. révén bizonyos készséget és ösztönzést nyerhessen arra, hogy a gyakorlatokat jókedvből és önszántából is örömmel folytathassa.
