Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

27 gyújtásunk, saját birto kunkat! Micsoda végzetes földrevágódása az akarat legaktívabb erőinek! Az ismeret misztériuma. Az ismeret is nagy titok. Elménket kergeti valami titokzatos vágyféle, tehát lényegében szintén akaratféleség, hogy a mindent, ami rajtunk kívül van, ami bennünk van, sőt saját magát is valami módon fölfogja. A felfogás nem sokat mond iigyan a megismerés természetéből, de annyit mégis elárul, hogy amit felfogtunk, azt — mondjuk így — fölvettük a porból, azt fölvettük onnan, ahol eddig ránk nézve közömbösen hevert, fölvettük, megfogtuk, meglóbáltuk, próbáltunk valahogyan belehatolni részleteibe és a lényegébe és ezzel valami módon beleiktattuk saját magunkba azt, ami megismerés előtt nem volt a mienk. Nagy titok ez. A kérdőjelek áradata nyüzsög körülöttünk, ha az ismeret mivoltára csak felületesen akarunk is rávilágítani. Ha az anyagi világ megismeréséről elmélkedünk, kérdőjelek áradatával találkozunk. Mindenki tudja, hogy az anyag legkisebb részecskéi az atomok. Minden elemnek egyformák az atomjai és mindig ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek. Az atóm belseje elektromosság: az elektrónok. Minden egyes atóm külön kis naprendszer, melyben a bolygók az elektrónok, a központi Nap pedig a pozitív elektromosságú mag. A pozitív töltésű magban van összesűrítve az atóm egész valóságos tömege s körüle keringenek az elektrónok mint parányi szabad égitestek. Még a számát is tudjuk az elektrónoknak: annál többen vannak, mentől nehezebb az eleim A hidrogén atomjában egyetlen elektrón kering, az urániuméban kilencvenkettő. S a keringő elektrónok nyolcadmagukkal igyekeznek körbe sorakozni a mag-nap körül. Ha tehát a fizikának e tanítása igaz, akkor az anyagi világ minden létezője a naprendszerek milliárdjait tartalmazza. Hogyan lépnek egymással kapcsolatba ezek a bánmlatos „naprendszerek", hogy arany,, ezüst, réz, ón, cink, fa, vas, kő, növény stb. legyen belőlük, egyelőre mélységes titok. Mi történik ezekben a csudálatos naprendszerekben akkor, mikor az embernek tervszerű vagy véletlen beléavatkozása ezerféleképen átformálja ezt az anyagi világot, nem tudjuk. Pedig még csak az anyagi világ megismerésénél tartunk. Itt is megfejthetetlen: hogyan veszi fel az idegrendszerünk érzékeinken át azt a sokmilliárdos „naprendszert", és benne a százszorosan több rezgést, mozgást, hogyan alakul át az idegrendszeren átszűrődve azzá az egyszerű valósággá, amit színnek, fának, hangnak stb. mondunk és tapasztalunk meg, újabb titok. S ha most még azt a kérdést is fölvetjük, hogy hogyan látunk bele ebbe az anyagi világba a lelkünk képére és hasonlatosságára