Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

24 nyebbségeknek emberi számítás szerint csupa kellemesből összerótt tagsorozatából előbb-utóbb olyan erkölcsi vihar robban ki, mely mindent fölkavaró erejénél fogva fizikailag is meggyötri, néha össze is töri a bűnöző embert. Bz az élmény, amely megkeresztel kicsit és nagyot az erkölcsi világrend számára s attól a keresztelőtől kezdödheitk az igazi, a mélyenjáró erkölcsi élet. Hiába prédikálunk tehát rendszerint egyes gyarlóságokkal kapcsolatban arról, hogy ez, vagy amaz a botlás, bűn, vagy hiba ilyen, meg olyan rút, esztelen, ostoba stb. stb. Ezt is meg kell tennünk. De megrögzött hibákat úgy tudunk meggyógyítani, ha a hibasorozatot egy egésszé fűzzük össze és megvárjuk azt a nagy pillanatot, mikor a halmozott hibák és gyarlóságok elértek az útjuk végére, amikor nem mi, hanem a Gondviselés veszi át a végső szót s ez dolgozik helyettünk olyan élmények fölébresztésével, amelyeknek ellentállani alig tud az, aki meg nem rögzött még a gyarlóságban. Semmi sem mutatja jobban, micsoda éles figyelem, nagy szeretet és mélységes áhítat kell a nevelés munkájához, mint épen ennek a nagy pillanatnak előkészítése, alázatos megvárása és az érkezés idejében való felhasználása. Visszatérhetünk most már az átöröklés problémájára. Azt mondottuk, hogy az átöröklött idegrendszer és vérmérséklet valóban nagy könynyebbséget jelentenek arra, hogy az akarat démoni erőit jutassák működésbe. De az ezzel kapcsolatos botlások viszont okos vezetés mellett végtelenül megtartalmasíthatják azt a gyermek-leiket, amely aligalig hajlandó a befelé való életre. Okos vezetés épen az öröklött gyöngeségi hajlamokból hatalmas élményét, nem elméleti meghatározását, kovácsolhatja ki az alázatosságnak, az Istenbe való belékapcsolódás fenntartás nélküli szükségességének, az úgynevezett „jó"-cselekedeteinkbe belészövődő hatalmas gyarlóságok megkülönböztető és világos megismerésének. így esik, hogy egy öröklött rossz hajlamokkal „megvert" növendék, ha akár a családban, akár az iskolában megfelelő kezelés alá veszszük, sokkal tartalmasabb lélekké formálható, mint a makk-egészségesek; sokkal mélyebb érintkezésbe kerülhet az abszolút Igazsággal, mint a szenvedéstelenek; sokkal nagyobb belső erők szabadúlhatnak föl benne, mint az épekben, sokkal rövidebb idő alatt sakkal nagyobb útjait futhatják meg a magasabbrendű életnek, mint a virulok, akiknek a benső élet igazságai iránt érzett és külsőleg nagyon erősnek látszó ragaszkodása sokszor nem más, mint családbeli megszokás, mint bizonyos megszokott formákhoz való kényelmes ragaszkodás. De ha az öröklött ideg- és vérbeli gyöngeségeket úgy fogjuk fel, hogy koránt sincs akkora méregfoguk, mint a probléma túlzói, az emberi élet mélységeinek nem ismerői állítják, ha úgy vesszük, hogy a makk-egészséges testnek az erkölcsi élet szempontjából vannak legalább is akkora ve-