Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

23 előbb beleégettek valami sajgató tartalmat abból, amit bűnélménynek nevezhetnénk. A bűnélménynek ugyanis, különösen akkor, ha a szülei ház finom és differenciált lelkiismeret kitermelését indította meg, legalább gyökerében, nemcsak fiziológiailag kellemes mozzanatai vannak. Nagy baj valóban, hogy különösen demokratikus és tömegérvényesülésre megépített korok családjai szinte magától értődőén veszik át azokat a kor-elveket, amelyek kisebb-nagyobb csalások, szemfényvesztések, porhintések sfcb. révén könynyebb és kényelmesebb életre segítik rá a gyönge embereket. Épen ezért a szülei ház ritkán rakja meg a finom és érzékeny lelkiismeret alapjait teljes és százszázalékos következetességgel. Még komoly erkölcsű családokban is azt láthatjuk, hogy apróbb csalfaságokat, restrictiókat stb. az é 1 e t olyan kikerülhetetlen tehertételeinek látják, tartják és gyakorolják, melyek egyáltalán nem esnek erkölcsi beszámítás alá, mert hogy nem lehet nélkülük boldogulni. Nem csoda tehát, ha növendékeink nagy része, minthogy amúgy sem kapta meg hazulról a finomabb és érzékenyebb lelkiismeret legfő kvalitásait, az iskolába érkezve egyszerűen olyan folyóvízre ereszkedik, melyen bátran és zökkenés nélkül úszhatik az igazság és hamisság között való ötven százalékos kiegyezés közkedvelt vitorláival. De azért, amint az egyezményes életnek vannak praktikus és könynyed „törvényei", úgy vannak a magasabbrendű életnek is és bizonyos, hogy a családnak irántuk való kisebb-nagyobb, sőt teljes közömbössége sem ölhette ki az emberkékből azt a tudatot, hogy legszebb a száz százalékos igazság. Hamu alatt kapjuk tehát a teljes igazság szerelmét, de megkapjuk és rajtunk áll, hogy a hamu alatt parázsló erkölcsi igazság és erkölcsi teljes jó szikráját fellobbantsuk teljes lángra. Itt van nagy szerepe annak, hogy a bűnélmény-ben foglalt kellemetlen és rút mozzanatokra hívjuk fel a figyelmet, helyesebben ezeket a kellemetlen mozzanatokat rögzítsük meg a lélekben, hogy az élmények kellemetlensége a botlások és gyarlóságok érzéki kellemességeivel szemben megszülessék, lábra, szárnyra kapjon, növekedjék és lassan-lassan megerősödve harcrakész, sőt harcoló elem legyen a jobb élet érdekében. Sokszor elhanyagoljuk ezt az érdekes „keresztelőt". A fizikai kellemességek és könnyebbségek, melyek bűnökkel és botlásokkal kapcsolatosak, nem követhetik egymást zavartalanul. Kérlelhetetlen az erkölcsi törvény kategorikus imperatívusa: van róla gondoskodás, hogy ne n ő j j en ek a fák az égig. Az erkölcsi világrend teljes igazságai rovasára szerzett és vásárolt fizikai, érzéki könnyebbségek és gyönyörök oly hálót és szövedéket alkotnak, amelyek hurok módjára tekerőznek a botlásokból élő ember nyaka köré és előbb-utóbb keserves hálóban vergődik épen az, aki azt vélte, hogy lelkiismerete rovására minden alkalommal, bár csekélységekben is túlteheti magát az erkölcsi törvényen. Fizikai köny-