Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

16 gával következetesen összekötve kitártuk keblünket a belénk harmatozó kozmikus energiának, a kegyelemnek és a test meg a vér energiáit az örökkévalóság szekerébe fogtuk bele, hogy húzzanak minket mindenestül a személyes Isten örök, megszünhetetlen, mindig aktív jóakaratának fölséges világába. Ez a vállalkozás valóban nagyszerű, valóban époszi stílusú vállalkozás. Az akarat misztériumában tehát két tényező forgatja sarkai körül a mi belső világunkat: a démoni és az angyali erők. A belátásos pedagógia hosszú évtizedeken át kísérletezett az emberek és emberkék jobbátevésével azzal, hogy hosszában-széltében magyarázott, felvilágosított, beszélt és prédikált az erkölcsről, a jóról és szépről, az igazságról és azt vélte, elég a jóakaratú emberkéknek egy-egy felvilágosítás, hogy az elibük tárt szépnek és jónak útján haladjanak. Valóban, sok eset van, amikor mintha a felvilágosításnak köszönhetnénk egyik-másik lélekben a j o b b felé fordulásokat. De ez csak látszat. Valólójában két instanciát nem szoktunk ilyenkor tekintetbe venni: azt, hogy jóakaratú emberkével állunk szemben, meg azt, hogy szeretettel adjuk a felvilágosításokat. Éppen ez a két mozzanat hozza létre a felvilágosítás jó hatását. Hiszen az emberke jóakarata már annyi, mint hatalmas talaj-előkészítés és csak Isten a tudója, mennyi eke, borona, tárcsa járta keresztül-kasul azt a preparált termőföldet, melyet jóakaratnak nevezünk: kétségtelen, hogy ezek az ekék, boronák és tárcsák mind sokkal nagyobb mélységekből származó harsanásai a tudatnak, mint a felvilágosítás. Ami pedig a másik, elhanyagolt mozzanatot illeti: a szeretettel adott felvilágosításban éppen nem a felvilágosítás, hanem a szeretet a főtényező. Olyan faktor, amely alapjában véve elemezhetetlen: a szeretetről nem tudjuk, hogy mi; csak azt tudjuk, hogy hasonlíthatatlanul több, mint az ismeretközlő felvilágosítás; hasonlíthatatlanul több erőt, energiát hordoz magában, mint az ismeret; hasonlíthatatlanul több helyzeti energia van benne, mint a felvilágosításban és így bármely pillanatban készen lehetünk arra, hogy ezek a fölhalmozott helyzeti energiák átalakuljanak a szó legnemesebb értelmében vett kinetikai energiákká. Ezért számlálja fel Pál apostol szinte áradozó lelkesedéssel azokat a hatalmas kirobbanásokat, amelyek a szeretet kohójából áradnak bele a világmindenségbe. A szeretet tűrő : azaz nem gerjed föl a test és vér inzultusain, ami annyit jelent, hogy hatalmas lökő ingereket a legfinomabb áramokká alakít át, melyek az ütésre emelt kart, az összeszorított öklöket és összecsikorított fogakat éltető melegséggé transforrnálják. Nem teljessége-e ez az aktivitásnak? A szeretet kegyes: azaz a test és vér bestiális indulatait lesimítja és a krusztikus hangszerekből finom melódiákat alakít. Talán ez sem akció 1 A szeretet nem irigykedik: azaz a test és vér természetes do ut des-jét átkapcsolja a természetes világrendből abba, amely fölötte áll a természetnek. j