Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

15 tüzes ostorcsapásait érezve szerencsétlen embernek mondja magát és azt jajgatja, hogy ugyan ki szabadítja öt meg a halálnak ebből a testéből; nem kell hozzá Szent Ágoston mélységes alázatossága, aki a kettős akarat drámai, sőt tragikus vívódását eddig soha nem ismert életszerűséggel, hol könnyezve, hol mellét verve, hol fönséges hálálkodással rajzolja meg a Vallomásaiban; nem kell hozzá Dante fantáziája, akit a kettős akarat összeütközései kergetnek az Infernoba, a Purgatorioba és végül a Paradisoba; nem kell a misztikusoknak, Sz. Bernátnak, Sz. Ferencnek ihlete, akik az élet tengelyét éppen a kettős akarat harcában látták és hallatlan, hősi áldozatokat gyújtottak az egész, mélységes életen át a jóakarat diadala érdekében; nem kell Sz. Terézia finom művészete, aki a két akarat küzdelmét vízióiban fölséges művészettel szinte magában dúló személyes küzdelemnek, valóban véres párbajnak fogta föl, párbajnak életre halálra, melyben a jóakarat szinte harcképtelenné teszi az Isten és az ember segítségével az ellenfelét; nem kell hozzá Goethe minden akaratmoccanást látó csudálatos objektivitása, nem kellenek Madách kínzó konvulziói, nem kellenek Shakespeare hatalmas embervetületei, Byron sírásai, Beethoven démoni vallomásai, Wagner mélységes gyötrődései a Bolygó Hollanditól a Tannháuser megtisztulásáig; Tolsztoj elmélkedései, Dosztojevszky önkínzó lélekelemzései, nem kellenek még Pascal zseniális szembeállításai sem: a kettős akarat tényét e nagy emberek talán egész leplezetlen valóságában mutatják meg nekünk, altkora konkrétsággal, hogy együtt zokogunk velük az elvesztett és visszasírt paradicsomunk, a valamikor még egységes akaratunk miatt. És épen ezért lesznek nevelő- és tanítómestereink, mert legbenső énünk legelrejtettebb valóját drámai elevenséggel tárják föl előttünk: mi kifelé kerestük azt az archimedesi pontot, amelyre állva ki akarjuk sarkaiból fordítani a világot. Ők az archimedesi pontot a mélyebben látott élet útmutatásai nyomán befelé fordulva keresték, énjük legbensejében lelték meg és megtalálták az élet nyitját. Egyszerű ez, mint a Kolumbus tojása: az élet nyitja az, hogy az akarás misztériumát leljük meg, amely bennünk vagyon; a misztériumnak lényege a nagy d u o: „egy igen, egy nem" — Ady Endre szerint, a test és vér, meg a lélek az evangélium szerint; a pozíció és a negáció a fizika szerint. Az akarás misztériuma nem tan, hanem a legdrámaibb élmény. A küzdő felek érezhető összecsapásai vigasztaló mozzanatok, mert azt árulják el, hogy rá értünk már a „szilaj folyóra" s fölkiálthatunk, hogy Mazeppa módjára érezzük, mennyire rá vagyunk kötözve a szilaj lóhátra és boldogok vagyunk, ha szabadságunkért küzködve kezünket, lábunkat, egész valónkat rángatva véresre sebezzük magunkat a szilaj küzdelemben. Az akarás misztériuma végül egyetlen forrása az igaz, a szent örömnek, melyben szinte epikus hősöknek tudhatjuk magunkata, akik missióban jártunk: mert valóban küldetés-szerű megoldása az életnek, hogy magunkat a végtelen Isten jősá-