Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

10 dicsért összes „rossz" és „jó" tulajdonságokat. Például dac is sokféle van: néha a bot, pálca és erőszakosság szükségszerű termeivénye olyan fiúknál, akik egyébiránt maga az életrevalóság, de egy felsőbb hatalom folytonos testi fenyítésed elöl kénytelenek voltak a védekezésnek ezt az egyetlen módját választani, ösztön szerint tudják, mekkora ereje van a néma hallgatásnak a szenvedésben. Adj ehhez a hallgatáshoz egy porció undort és utálatot az iránt a fegyelmező módszer iránt, mely tehetetlenségében a fegyelmezésnek ezt az egyetlen lehetőségét tudja csak az akarat meghajlítására kitalálni és megkapod az úgynevezett dac képletét: d = h + u, a h hallgatást, az u pedig undort jelent. Vegyük hozzá, hogy az asszociáció biologiai törvénye szerint az u összekapcsolódik nemcsak a büntető módszerrel, hanem a módszer kiszolgáltatójával, azaz azzal a személy1 y e 1 is, mely tehetetlenségében nagyobb testi erejét és ruha-, kenyéradó mindenhatóságát arra használja föl, hogy következetesen fölmentse magát célravezető nevelő eszközök és módok felkutatásától és egyszerűen csak a represszáliák, fenyítések örökös taposó malmában mozog; de sőt összekapcsolódik az u azokkal az erkölcsi elvekkel is, rásugárzik azokra az erkölcsi elvekre is, melyeket a fenyítő és botozó hordoz a szájában akkor, mikor bottal akarja magasabb erkölcsi tökéletesség útjára kényszeríteni a növendékét. Valóban az erkölcsi életnek sok súlyos és kemény törvénye van; de bármilyen súlyos és kemény törvénye legyen is, egészen bizonyos, hogy egyetlen olyan súlyos és kemény törvénye sincsen, melyre erőszakos indulattal lehetne rávezetni a nevelendőket. Minden nevelendő érzi, hogy abban a nevelőben, aki bár a legkeményebb törvényt is erőszakkal akarja ráverni a tökéletlenebbre, az erkölcsileg fejletlenebbre, szintén valami igen súlyos erkölcsi defektus van. Érzi, hogy a magát tökéletesebbnek sejtő, vagy érző nincs tisztában az erkölcsi törvény lényegével; ez a lényeg pedig akarásunknak szabad, önkéntes odaadása a jobb szolgálatába. Érzi, hogy az indulatán uralkodni nem bíró valaki magában soha ki nem dolgozta az erkölcsi törvényt, mert ha kidolgozta volna, bölcs, mérsékelt és a végletekig türelmes volna, hiszen nincs nagyobb bizonyosság, mint az, hogy mentől erősebb és épebb fiziologiai föltételek révén működik az akarat, azaz mentől egészségesebb, az életerőktől mentől duzzadóbb a test, az izom, az ideg, amelyek végső elemzésben mind szervei az akaratnak, annál állandóbb, erősebb és mélyebb erkölcsi-természetű beavatkozásokra van szükség, hogy meghajoljon előttük az életerőktől duzzadó testi akarat és nem megtörve, hanem a magasabb irány felé átfordulva az új és magasabbrendű irány érdekében fejtse ki lassan összes