Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

48 dolog, Mint nagyrabecsült, kedves ismerősünket magyaros szeretettel vártuk volna a májusi magánvizsgálatokra is, de elfoglaltsága — nagy sajnálatunkra — ezúttal másfelé, nagyon sokfelé szólította. Dr. Kováts Gyula alapítványi főigazgató úr Őméltósága és dr. Darás Sándor főszámtanácsos úr Őnagysága májusban látogattak meg bennünket. Érdeklődtek az intézet állapota, a tanárok anyagi sorsa, a szünetben szükségeseknek mutatkozó tatarozások mértéke, az ifjúság állapota felől, Nagy hálával és köszönettel tartozunk magas látogatóinknak, mert sok megértést, jóakaratot láttunk részükről a tanári nagy munkával szemben s jól esik az a tudat, hogy törekvéseink nemes méltánylásra találnak. Ugyancsak magas látogatóink szíves jóakaratának köszönhetjük, hogy intézetünk épülete a rajta szükséges javítások foganatosíthatása céljából tetemes hozzájárulásban részesült. Tankerületi főigazgató urunk, Madzsar Gusztáv Őméltósága május havában végezte hivatalos látogatását. Elmondhatjuk, hogy a bpestvidéki tankerület intézeteit nemcsak a megszokott hivatalos kapcsolat köti össze a főigazgatósággal. Főigazgató urainkban annyi közvetlen melegséget, annyi megbecsülést, annyi vonzalmat és szeretetet tapasztaltunk mindenkor munkánk és személyünk iránt, hogy erre részünkről csak a nagyrabecsülés, a szeretet mélységes viszontérzéseivel válaszolhatunk. Madzsar főigazgató úr Öméltóságában tehát nemcsak érdemes elüljárónkat, hanem legjóakaratúbb barátunkat is fogadtuk és e hosszú idő alatt, míg a miskolci iskolákat látogatta, bőséges alkalmunk volt reá, hogy iskolában is, iskolán kiviíl is tapasztalhassuk éles szemét, sok bölcseségű módszertani útbaigazításait, okos nevelő elveit és mindenekfölött nagy ember- és gyermekszeretetét. Felejthetetlen szépségű szavakkal búcsúztatta el az elnöklete alatt tartott konferencián szegény, jó Hábor Gyulánkat. Ez a beszéde mutatta meg nyilván, mekkora emberismeret s milyen mély emberszeretet lakozik Öméltóságában. Megjegyzései, melyeket azután tett az intézetben szerzett tapasztalatairól, igazságosak voltak legyezgetés nélkül, egyszerűek és bölcsek magaskodás nélkül. Dicsért ott, ahol oka volt rá, de hibákat sem hallgatott el, ahol ez kellett. Csak hálás tisztelettel gondolunk a szavaira és igyekszünk követni szeretettel nyújtott útbaigazításait. Ugyanekkor, szinte váratlanul, de annál nagyobb örömünkre toppant közíbénk Gaal Mózes Őméltósága, aki Ózdról jövet kiszállott Miskolcon és egy feledhetetlenül kedves délutánt töltött a tanárikar társaságában. Hisszük, Őméltósága is jól érezte magát közöttünk a fehér asztalnál, ahol mindkét főigazgató urunk, tehát majdnem az egész főigazgatóság nemcsak a pedagógiában, hanem jókedvben is összekapcsolódott velünk. A magyar tanárpsziché olyan hálás tud lenni minden szeretetért, minden megbecsülésért! Különös örömünkre az volt, hogy személyesen is meggyőződhettünk róla, mennyire nem érzi Mózsi bácsi Őméltósága a hosszú szolgálatnak általában annyira fáradttá tévő — bilincseit. Adja Isten, hogy még sokáig ne is érezze!