Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

47 pesszimizmust, megtörténtet és megtörténhetőt magában foglal. Értsék meg, hogy Krisztusban elmerülhet a gyermek épen úgy, mint a legmélyebb problémákkal győzködő, mert gondolatvilága kimeríthetetlen, érzésvilága soha maradék nélkül át nem élhető, akaratvilága soha maradék nélkül nem utánozható. 0 a legnagyobb Serkentő, mert gondolkodásunknak állandó működtetője, érzésünknek kimeríthetetlen tárgya, akaratunknak soha tökéletesen meg nem valósítható ideálja, cél és kezdet, vég és indulás, szabadság és szabály. Ezek azok a követelmények, amelyek nélkül nem lehet komoly, tartalmas, a szó igazi értelmében vett világnézet. Vallásos nevelésünk arra törekedett, hogy tanárokat, szülőket és tanulókat épen az az egységes világfölfogás tartsa össze, melynek létrehozója a mélyen megértett, a szívből szeretett, az örömet sugárzó Jézus Krisztus. Látogatások. Hozzátartozik az intézet örömeihez az is, hogy a magyar lélek hagyományait követve szíves szeretettel várja mindazokat, akik munkája iránt érdeklődnek. Szíves örömest láttuk hát azokat az elöljáróinkat, akik akár várva, akár váratlanul toppantak be hozzánk, annál is inkább, mert az volt a célunk, hogy olyanoknak lássanak és tapasztaljanak meg bennünket, ifjúságunkat, egész intézetünket, aminők vagyunk. Azt pedig jól tudjuk, hogy tökéletesek nem vagyunk; de azt is tudjuk, hogy megvan bennünk a jóakarat a jobbra s eszerint csak örülhettünk mindenkinek, aki gyarlóságainkat meglátva, reájuk mutat, munkánk jóakaratát elismerve serkent bennünket valamilyen tökéletesebb felé. Örvendeztünk hát Dr. Vajdinger Gyula miniszteri tanácsos úr Őméltósága rövidke kis betoppanásának, aki a javítóvizsgálatok izzó hangulata közepette lepett meg bennünket. Rövid itt tartózkodása közben végigjárta intézetünket s mivel ráérő ideje nem volt több, főkép az épület iránt érdeklődött. Éles szeme észrevette, hogy a gyönyörű intézet folyosói bizony várják a festést. Nagy hálával vagyunk Őméltóságának, hogy ebben az irányban a tőle megszokott készséges gondossággal támogatott bennünket. Október havában Hofbauer Dezső főszámtanácsos úr időzött körünkben, hogy átadja az intézet ügykezelését az uj igazgatónak. Kedvessége, jótanácsai, szíves készsége minden igazságos üggyel szemben mély hálára köteleztek bennünket irányában. Dr. Bohn Ferenc testnevelési felügyelő úr kétszer is meglátogatott bennünket, hogy az intézet testnevelését megfigyelhesse. Novemberben az igazgatóval — az igazgató betegsége miatt — nem érintkezhetett, de áprilisban részletesen megbeszélte vele tapasztalatait, melyek testnevelő tanárunk, Podhorszky Győző buzgalmánál és szakértelménél fogva, a legnagyobb megelégedéssel töltötték el a felügyelő urat. A decemberi javítóvizsgálatokon dr. Jámbor György, gödöllői igazgató úr, régi ismerősünk elnökölt. Közmondásos szigorúsága és ugyanilyen igazságossága nagyban hozzájárultak, hogy a tankerület intézeteiben egyre kevesebb a készületlen magántanuló, ami a tanítás színvonala érdekében igen fontos