Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

45 a'vasárnapi szentmisét tanáraikkal együtt elmerülve hallgassák s hálásak legyenek érette az Istennek, hogy a szent misztériumban részt vehetnek s hogy gyakran áldozhatnak. Ugyanez okért bensőséges odaadássá akartuk fokozni a szentmisehallgatást azzal, hogy énekük szép, viseletük buzgó, a liturgia gyönyörű aktusaiban való értelmes jártasságuk teljes legyen. Igyekeztünk rajta, hogy észrevegyék, milyen szoros összefüggés van a liturgia egyes részei és az énekek szövegei között, azért megmagyaráztuk nekik az énekeket. Figyelmeztettük őket, hogy a hit cselekedetek nélkül holt. Az exhortációkban nagy gond volt erre : a szorgalomnak, a kötelességtudásnak a köszönésnek, a jórendnek, a lelkiismeretbéli finomságnak, a diákvirtusoknak, az egymáson segítő szeretetnek, a szülők iránt való hálának a vallásos élettel való szoros összefüggései mind tárgyai voltak az exhortácíóknak. Botlások, hanyatlások, visszaesések alkalmakor különös ügyet vetettünk rá, hogy akár magánbeszélgetés, akár egy exhortáció révén hozzá férkőzzünk lelkük vallásos élményeihez és tettve bírjuk őket. Fiaink négyszer járultak közös sz. gyónáshoz és áldozáshoz. Örvendetesen láttuk, hogy ezek a közös gyónások és áldozások lassan-lassan elvesztik „hivatalos" jellegüket azáltal, hogy fiaink közül nagyon sokan hetenként is járultak a szentségekhez. A háromnapos lelki gyakorlatot március 22—-25-ig tartottuk meg, külön az alsó-, külön a felsőosztályoknak. Szerettük volna, ha idegen papok jöhettek volna ez alkalommal intézetünkbe, hogy ezt a lelki fürdőt az újság és ismeretlenség tényezői is hathatósabbá tegyék. Ez alkalommal nem voltunk ebben szerencsések, de Isten segítségével a jövő év folyamán talán itt is elérjük célunkat. Szerettük volna, ha az ifjúsági lelki gyakorlatot az ifjúság pszichéje szerint valami módon közelebb lehetne hozni az ifjúság lelki szerkezetéhez. Nem tudjuk, nem volna-e érdemes, ha illetékesek ezt az ügyet egyszer minden oldalú megvilágítással a legkomolyabb tárgyalás alá vennék. Talán lehetne módszer, előadás, napirend, tárgy, lelki olvasmányok dolgában olyan egyöntetű megállapodásra jutni, hogy ezek a lelki gyakorlatok, jobban számot vetve az ifjúság pszichológiájával, valóban fölráznák az egész ifjúságot. Talán kisebb csoportokra kellene osztani a hallgatóságot, hogy bensőségesebb legyen az előadónak érintkezése hallgatóival. Talán vallásos tartalmú beszélgetéseket lehetne folytatni a respíriumok alatt egy-egy kedves szentnek élete kapcsán. Talán a leghathatósabb exthortáció-sorozat volna egy-egy, az ifjúság lelkiségéhez közelebb álló szentnek életébe belévezetni az ifjúságot. Talán egy kérdést, pl. a lelkiismeretnek kérdését kellene a nagyobbak és kisebbek előtt külön-külön, újszerűen megvilágítani. Akármint legyen is a dolog, bizonyos, hogy a lelki gyakorlatok nagy és szent ügye érdemes volna arra, hogy egészen hatékonnyá tételéről komolyan, szívvellélekkel gondolkozzunk. Mindent összevéve: egész tanításunk és nevelésünk a katholikus vallás szellemében folyt. Magunk és tanítványaink végső célja az Isten, akiben élünk,