Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

39 sebb volna, mentől ösztönszerűbb megnyilatkozását tükrözné az ifjúság hajlamainak s a hajlamok lassú, vagy hirtelen változásainak. Körülbelül ezek azok a hajlamok, melyeket fiainkban megfigyeltünk s a megemlítésre érdemesnek találtunk. Megmondottuk már, hogy ezek a hajlamok mindenképen érdemesek a megfigyelésre, mert noha nem életelvek, mindazonáltal olyan kisugárzások, amelyek révén nagyon könnyen életelvek születhetnek, de amelyekből nevelők és szülők az ifjú életének sok, első pillanatra szinte érthetetlen tényét megmagyarázhatják. A szülők különösen. Elsősorban is miattuk és érettük tárgyaltuk ilyen bőven ezeket a tényeket, hogy érdeklődésüket felkeltsük, gondolkodásuknak tárgyat adjunk és a nevelés-oktatás nagy kérdéseinek megnyerjük őket teljesen. Többször fejtegettük előttük, hogy a nevelés és oktatás kérdései elválaszthatatlanok egymástól: aki jól oktat, az már nevel is, s aki nevel, annak az oktatás irányításában is sokkal könnyebb lesz a dolga. Az első szülői értekezleten is ez volt az előadásunk tárgya. De egész törekvésünk is arra irányult, hogy a szülők érdeklődését teljesen megnyerjük az iskola számára: ha hibát láttunk a gyermekeikben, bekértük őket az iskolába s osztályfőnök, szaktanár s igazgató együttes tanácskozásával iparkodtunk őket a helyes tettre bírni, akár tanulásbeli, akár fegyelembeli fogyatkozás megjavítása forgott szóban. Ezek az egyéni szülői értekezletek bizonyultak a leghatásosabbaknak, mert itt volt valóban alkalom arra, hogy a fogyatkozásokat az ifjú egyénisége szerint világítsuk meg és a javítás eszközeit is a fiú egyénisége szerint beszéljük meg. Az általános szülői értekezletek, úgy vettük észre, kissé feszélyezik a legtöbb szülőt. Meghallgatták a szép előadást, de gondolataik vagy nem ébredtek, vagy ha ébredtek, vonakodtak őket előadni, mert egyesek előadásbeli jártassága nem megfelelő, mások a nagy közönség előtt nem óhajtották előadni talán bizalmasabb természetű közlendőiket. Pedig a szülők komoly és teljes megnyerése nélkül nem tud az iskola életrevaló eredményt elérni. Nélkülök az iskola pusztán gyárszerü intézmény, amely kalkulusokat osztogat ugyan tanulásból is, viseletből is, de kénytelen tömérdek keserűséget is fakasztani. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a szülők látogatásának nem könyörgés-jellegét látjuk, hanem szükségünk van rá és így mély hálával és köszönettel tartozunk érette. Szükségünk van rá, mert belőle ismerjük meg fiaink családi viszonyait, mert belőle ismerjük meg fiaink jellemét, hajlamait, sokszor tehetségének irányát. Még akkor is sokat tanulunk a kapott felvilágosításokból, ha a szülői szeretet, vagy hiúság egyoldalúsága sugallaná őket, mert akkor legalább annyit tudunk kihámozni belőlük, hogy pl. túlzott kényeztetés, szeretetnek minősített túlságos lágyság, vagy talán szigorúságnak minősített túlságos, egyoldalú és radikális durvaság az otthoni nevelés irányítói. Volt szülő, aki makk-egészséges, piros pozsgás fiacskájának egészségét attól fél-