Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

32 De épen ezért csak egyetlen, igaz és mély termőhelye van a gyermek számára az életelveknek, az otthon. A gyermek ugyanis minden naivsága ellenére is nagy pszichológus ösztön szerint. Korán megérzi, hogy az életelv mélysége, mélyről fakadása attól függ, mekkora egyszerűség, póztalanság formájában jelenik meg. Legvalóbb és legmélyebb életelv az, amelyik mellett legkevesebb a fitogtatás, a raffináltság, a csináltság, a nagyszájűság. A gyermek ezt ösztön szerint tudja s azért a társadalom, az utca, amelyben jóformán mindig fitogtatás, mindig raffináltság, mindig póz ötlik a szemébe, csak akkor válik a számára veszedelemmé, ha nincs, ami ellensúlyozza: a póztalan, az igazságból és lélekből élő meleg otthon. Midőn tehát fiaink hajlamairól is őszintén beszámolunk, a jókról épen ugy, mint a kevésbbé jókról, tisztában vagyunk vele, hogy hajlamaik nem életelvek, csak párák, melyeket rájuk lehelt egy átmeneti jellegű, nagyon hirtelen előretörő város életének sok-sok előnye és disszonanciája. E párállások között vannak örvendetesek, de vannak kevésbbé örvendetesek is. Örvendetes elsősorban a sokoldalú érdeklődés minden újság, minden esemény iránt, amely mint kíváncsiság sűrűn megnyilatkozik kérdéseikben, tudakolódzásaikban, az órákon való kérdéstevéseikben. Amilyen örvendetes az a hajlandóságuk, annyira nem örvendetes a vele szoros összefüggésben lévő felületesség, gyors hangulatváltozás, a kitartás hiánya, amiről konferenciáinkon sokat tanakodtunk és amit nagyon sokszor idegességnek vagyunk hajlandók minősíteni, Ha idegesség, akkor bizonyára az esetek túlnyomó többségében nem idegbaj, csak olyan pszichozisféle, amin okos, céltudatos napirend, ellenőrzött és az örömnek édes izét megizleltető munka bróm nélkül is könnyen segíthetne, örvendetes hajlamnak látszik a nagyfokú játékösztön, amely alapjában véve gyermekded, kedves sajátossága a még naiv világban élő léleknek. De nem örvendetes az, hogy a játékösztön sokban szinte permanens, mintha a kötelesség szava sem birna belőlük soha egy komolyabb megmozdulást kicsiholni a munka országa felé. Sokan ezt is ideges kórtünetnek, a mai ifjúság hiányosabb testi táplálkozásának, vagy legalább efélének számlájára irják. Mi azt hisszük, hogy nem annyira kór-, mint kortünet és arra vezethető vissza, hogy sok az életelvtelen otthon, ahol gyermek lát ugyan robotot, látja a munka átkát és lihegését, de nem látja azt, hogy a munkára való képesség nagy kegyelme a Gondviselésnek, amelyért nemcsak zúgolódni és robotolva átkozódni illik, hanem hálákat kell adni az egészséges szervezetet adó Istennek, aki kedves vidámságot és kedélynyugalmat csöppent annak a poharába, aki idejét tervszerűen beosztja és a tervszerű beosztással munkabírását megsokszorozza, Ahogy az otthon könynyen válik elvtelen munkarobottá, úgy válik nagyon könnyen a játékösztön valóságos robotos játékszenvedéllyé, rugó-labda- és sport-őrületté. Itt már nem nemes erők versenyeznek, hanem mindent megemésztő szenvedélyek, amelyek keserves és minden komoly munkakészséget elölő hatalmáról az igazgató