Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

29 de akaraterejük elernyed, szorgalmuk csökken, munkájukon meglátszik, hogy betegség senyveszti őket. Legtöbben csak akkor veszik észre a bajt, mikor már lázas az állapotuk. Milyen üdvös volna, ha az iskolaorvos ellenőrzése ennek a magyarság életerejét olyan pusztító módon és alattomosan őrlő betegségnek leküzdésében is a kezünkre járna! Igyekeztünk egyébiránt, hogy épen a tüdő és légzőszervek bántalmainak megelőzése céljából rászoktassuk a növendékeinket a friss levegő és a napfény szeretésére. Többször intettük őket, hogy tízpercekben épen ezért igyekezzenek levonulni az udvarra, hogy mentől előbb friss levegőt szívhassanak és napfényt élvezhessenek. Intő szavunk eleinte nem nagyon használt : a lépcsőjárás kényelmetlensége, a levegő és napfény nagy jelentőségének nem ismerése, de meg a kamaszság szokásos renitenciája is oka voltak, hogy erélyesebb intézkedésekkel szoktattuk őket a saját jólétük gondozására. Az év utolsó szakában az udvarra való lemenés tűrhető pontossággal történt. Itt van a helye annak is, hogy fiaink feltűnőbb hajlamairól is beszámoljunk. Tesszük pedig ezt azért, hogy a szülők is lássák minden irányú gondosságunkat, épen ezért bízzanak bennünk és segítsenek nekünk, hogy közös erővel győzhessük le a felénk meredő akadályokat. Miskolc nem kis város, de nem is tartozik a már kifejezetten nagy városok sorába: átmenet a kis városból a nagy városba. Ezért tehát lakosságában is azokat a tipikus átmeneti jellemző vonásokat látjuk: ipar és kereskedelem lüktet, a kis város patriarchális egyszerűségei már csak egyes város-zugokban húzódnak meg, az emberek nagy része az utcán és kávéházakban éli le életének igen jelentős részét, szórakozik, ruházkodik, divatozik, többet akar mutatni, mint a mennyije van: a legtöbb ember könyököl és törtet, hogy mindennapi kenyerén kivül a feltűnés és elismertetés kalácsát is megszerezze magának, e feltűnési vágynak „kultúrszükséglet" címét adja a maga megnyugtatására, érvényesülési vágyai kielégítésére. Az átmeneti jellegű város tipikus tünetei ezek. E törtető és haladó erőkkel szemben a konzerváló, vagyis a kis város régi patriarchalízmusához ragaszkodó erők is működésben vannak, még pedig kettős irányban: vagy elvonulnak a csöndes családi élet kedves sáncai mögé, ahonnan legfölebb az Avas gyönyörűségesen bájos kis kertes pincehelyiségei szólítják ki őket egy-egy magyar búsúlásra, egy-egy kis világfolyás-szemlélődésre, egy-egy kis „fogjunk össze, mert mi vagyunk a régi jó kedélyesség utolsó mohikánjai"-hangulat fölpezsdítésére, vagy „egyesületek"-be tömörülnek, melyek nagyszerű célokat tűznek ki maguk elé, sokat meg is valósítanak belőlük, de alapjában véve egy érdekes és a tömeglélek ismerőitől sokszor megfigyelt ténynek — hisszük és reméljük, hogy csak átmenetileg! — mintapéldái: azoknak, akik a törtetők módján minden hagyományos szerénységgel kurtán-kereken szakítva nem akarnak