Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

28 legnagyobb hidegben sincsen. Ellátásuk sem lehet elsőrangú: a sápadt arcok, a beesett szemek, a gyöngén fejlett mellkas, a petyhüdtebb izmok bizony sok és nagy szegénységről beszélnek. Tisztálkodásuk sem mondható kifogástalannak : sok van közöttük, akiknek körmei, fogai ápolatlanok, akik kezük tisztaságára nem kényesek, akik a higiéné követelményeivel nincsenek tisztában. Ilyenkor látjuk, milyen elhagyottak is vagyunk! Szinte az volna a kívánatos, hogy az iskolaorvos legalább napi 2 órán át rendelkezésére állana az iskolának, hogy állandó szoktatással, az orvosi szobába razziaszerüen berendelne egyeseket, vagy 10 percekben egész osztályokat, megadná nekik a szükséges felvilágosításokat, a gyanús mulasztókat ellenőrizné és az egészség követelményeit állandóan hangsúlyozva kinek-kinek lelki szükségletévé tenné ! Különösen láttuk ezt a járványok idején, amelyek nélkül Miskolc jóformán sohasem szűkölködik. Volt rá eset, hogy olyan kanyarós beteget küldöttünk haza, akin már teljes mértékben kiütött a betegség s így az osztályban töltött idő alatt megfertőzött egyeseket. A fertőtlenítés ugyan a legnagyobb gondossággal megtörtént minden egyes betegbejelentés után a városi közegészségügyi hivatal részéről, de a fertőtlenítés — már csak a bejelentések elintézésének minden gyorsaság és jóakarat mellett nehézkesebb mozgása miatt is — csak részben segít, ha már megtörtént a fertőzés. Épen így vagyunk a skárláttal is. Noha külön miniszteri rendelet intézkedik a hámiások ellenőrzéséről, ez az ellenőrzés hathatósan épen az osztályok zsúfoltsága miatt nem eszközölhető kellő módon. Milyen más volna, ha az iskolaorvos akár a 10 percekben, akár egyes órák alatt razzia-szerüen szinte napi vizsgálatokat tartana, ha a fertőtlenítés az iskola házi ügye volna, ha az orvos a megtalált hámlókat, betegeket azonnal hazaküldené és a fertőtlenítést az iskola a maga hatáskörében rövid úton elrendelné ! Viszont milyen áldás volna az iskola fegyelmére és rendjére, ha az orvos betegeknek jelentkezett és az osztálykönyvbe beírt tanulókat naponkint végigjárná és az ilyen nagy városban már szinte szokásossá váló ,,lógás"-t gyökerében tenné lehetetlenné. A saját hatáskörünkben ugyan mi is elkövettünk és a jövőben még inkább el is követünk mindent a lógások megszüntetésére, de a mienk csak félmunka, mert hiszen az esetek nagy részében nincs rá módunk, hogy csakugyan megállapíthassuk, van-e betegség s milyen az a betegség. Az iskolaorvos közreműködése pedig valóban radikális módon venné elejét mindennemű illetéktelen fugálásnak, föltéve természetesen, hogy az orvos nemcsak mint orvos, hanem mint pedagógus is kezére járna az iskolának. De az iskolaorvosnak épen az a conditio sine qua nonja, hogy mint orvos is, mint pedagógus is hivatása kellő magaslatán álljon. Fiaink közül több a sápadt, a bágyadt, ami arra enged következtetni, hogy lappangó tüdőcsúcshurutosok vannak közöttük. Egyik-másikból aztán ki is tör a betegség, amelyből a módosabbak közül többen szanatóriumokban kerestek gyógyúlást, a szegényebbek amíg csak birnak, járnak iskolába,