Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

25 őket rendre. Legtöbbször megbotránkozik a fiuk viselkedésén s indulatba kerülve egy-két zokszóval illeti az iskolát, hogy ,,nem tudja a belé járókat megnevelni." Ezzel aztán el is van intézve az ügy, fölényes ítélettel, az iskola nevelő tudományának gyökeres elmarasztalásával. Ha pedig a kalauz „humánusabb", szemet huny nemcsak az apróbb nyugtalanságoknak, hanem a súlyosabb erkölcsi kihágásoknak is. A jövőben ugyan megteszünk mindent, hogy a hivatalos vasúti hatóságok teljes támogatását megnyerhessük az ügy érdekében. Gyökeres megoldás azonban csak ügy volna: egy olcsó, minden fényűzés nélkül való, de a higiéné és a nevelés, oktatás minden igaz szükségét kielégítő internátusnak megszervezése a falusiak számára. Olyan internátusra gondolunk, melyet a falvak összefogva a saját érdekükben maguk állítanának fel a saját fiaik számára s hogy maguk valósítsák meg a magyarság jövője érdekében elengedhetetlen programmot: a falunak magasabb kultúrával való ellátását! A falusi gyermek ugyanis nemcsak a bejárás hátrányai miatt nem bírja meg a versenyt a városival, hanem amiatt sem, hogy iskolázása — bármilyen kitűnő tanítója lett légyen is — híjjával van annak a sokszerű élménynek, mely a városi gyermeket utcán, tereken, kereskedelemben, iparban, művészetben stb. tapasztaltabbá, ügyesebbé, érettebbé teszi. Viszont a falusi gyermek nehézkessége mellett is alaposabb, szerényebb, szemérmesebb, amely utóbbi tulajdonságait nagyon sokszor ügyetlenségnek szoktunk minősíteni. Szükség van olyan intézményre, melyben okos, a falusi gyermek lelkét alaposan ismerő vezetők azt a bizonyos szerénységet, ,,ügyetlen"-séget használják fel a nevelés, az oktatás alapjául és az iskolázásnak egész épületét a falusi gyermek alaposságára húzzák fel, hogy így a versenyben el ne maradjanak! Ez az intézmény azonban csak a jól vezetett internátus lehet, mert az iskolában zsúfolt osztályok mellett nincs arra idő, hogy a falusi gyermekekkel egyénileg foglalkozva önbizalmat és bátorságot öntsünk bele, hogy a saját tehetségébe vetett megingathatatlan hitet fölébresszük benne. Már pedig ez a saját tehetségébe vetett szilárd, megingathatatlan hit az első lépés arra, hogy a versenyben megindúljon, haladjon és győzzön. A falusi gyermek lelkét ismerő tanár az iskolában is sokat tehet ugyan, de azt, hogy a faluról bekerülőket, akiket papjuk, tanítójuk 3—4 esztendei tapasztalat után mint tehetségeseket küld be a városi iskolába, mi is ugyanolyan tehetségeseknek találjuk, mint beküldőik, akik 4 év alatt sokkal jobban megösmerhették a fiaikat, mint mi a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt: ezt csak az internátussal lehet elérni. Benne rendszeres, módszeres, okos megdolgozás alá kerülne a nyers, de csupa — élettörzsök, hogy a munka nyomán pendüljön, hajtson és virágozzék. De más miatt is okvetlen szükséges volna ez a falusiak ínternátusa. Köztudomású dolog ugyanis, hogy az elemi iskola és középiskola tananyaga