Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

26 között nincs serami átmenet. Amott mindent egy tanító tanít, emitt megkezdődik a szakrendszer; amott a sokféle tanúlni való átszűrődik az egy tanító egyéniségén, emitt a sokféle még többfélévé változik át és a különböző előadók különböző egyénisége még inkább szerteszabdalja. De a sokféle is differenciálódik : a szótanúlás új világ, az idegen nyelv hang- és szóképeinek semmi előzménye úgyszólván nincsen, a fordítás merő előkészítetlen benyomások folytonos sorozata, a tankönyvek újszerű, hosszabb szövege a beszéd- és értelemgyakorlatok szoros jártatóján növekedett gyereket hirtelen az önálló szabad előadásra kényszeríti, szintén átmenet nélkül; az elemzés az elemiben összerakó módszer szerint bővítette az egyes mondatrészeket, most pedig az eleven mondatok dsungelében kerestet, válogattat a sok között, ami merőben uj lélektani feladat; a matematika, noha ugy látszik, hogy ugyanazt az anyagot adja elő, az anyag azonos volta mellett is megkezdi a matematikai fogalomvílág egészen újszerű épületének felhúzását. Mindez röviden azt jelenti, hogy nincs átmenet az elemi és a középiskola tanulmányai között. Ezt az átmenettelenséget már a városi gyermek is megérzi: még az elemi iskolák csupa kitűnővel végzettjeinél is ingadozás tapasztalható az első hónapokban, s idő telik, mig az uj sokfélébe belészoknak. Annál inkább tapasztalható az az ingadozás a falusi gyermekeknél, akik — amint kifejtettük — nem rendelkeznek azzal a szükséges önbizalommal és hittel, amely kereken legyőzné az elébe tornyosúló nehézségeket. Az internátus, okos pedagógiai vezetés mellett az átmenettelenség áthidalásában is segítségére volna a falusiaknak. Valóban, mindent összevéve is csak arra az eredményre jutunk, hogy azt az internátust közös erővel föl kell állítani. Fölállítása kimondhatatlan áldás volna a magyar tehetségek fölvirágoztatására, a falu és város összébb kovácsolására, a magyar közélet levegőjének üdébbé, egészségesebbé, frissebbé tételére és egységesebbé alakítására. Az Értesítőt éppen azért írjuk ilyen mindenre kiterjedő figyelemmel, hogy illetékes társadalmi tényezők szemét megnyissuk, figyelmét az égető kérdésekre ráirányítsuk, akaratukat gyors, leleményes, nagyszerű tettekre bírjuk. Van falusi tanúlóinknak egy ambulans internátusuk épület nélkül, de kiváló vezetés mellett. Ez a Szent Alajos diákszövetség- Megteremtője és szellemi vezetője ennek az intézménynek Tóth Zoltán Viktor mindszenti plébániai segédlelkész úr, fönntartói miskolci melegszívű keresztény családok. A legtöbbje maga sem dúsgazdag, de szegénysége mellett is, vagy talán éppen ezért nagylelkű: azokat a falusi diákokat, akiknek sem ellátásra, sem egyebekre nem tellik, gondjukba vették, ellátták napi élelemmel, sőt sokszor szállással is. Vezetőjük, Tóth főtisztelendő úr gondozta őket, nem egyszer előteremtette a tandíjukat, ha kellett, a könyveiket, összegyűjtötte őket, hogy a hit- és erkölcsös élet kérdéseiben különös viszonyaiknak meg-