Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

23 csóknak, melyek iskolát és szülői házat egygyé kovácsolnak. Ez a mi szép intézetünkben csak — pium desiderium! A kápolna kicsi volta is elszomorító jelenség, Igaz, hogy a minoriták tágas templomának tőszomszédjában vagyunk. De a fejlődő miskolci hitélet a minoriták templomát egyre jobban megtölti s különösen nagyobb ünnepek alkalmával az ifjúság alig-alig helyezkedhetik el a templomban. A vasárnapi szent misén az ifjúság nagy része áll, az állásban elfárad, más része a mellékoltárok fülkéibe kerül. Az elfáradt ifjúság, exhortációra menvén, már fáradt testet és kevésbbé rugékony lelket visz az Isten igéjének hallgatására, különösen a kisebbek. Ez igen nagy baj. Az egész ifjúság pedig, épen a fülkékben való elhelyezkedése miatt, az orgona hangiát nem tisztán, nem egyszerre hallja meg, de sőt egymás hangját sem mint homogén hangélményt kapja fülbe. Ez az oka annak, hogy az egyházi unisono-ének bizony meglehetősen siralmas. Sokat változtattunk ugyan elég vesződséggel a kiáltóbb szépséghibáin, de nagy idő és sok munka kell még hozzá, hogy tűrhetővé váljék. Az elhelyezkedésből származó nehézségeket ugyanis csak úgy fogjuk annyira-mennyire legyőzhetni, ha hosszas gyakorlással szinte ösztönszerűvé és automatikussá fejlesztjük a fiúk rigmus- és tempóérzékét: úgy menjenek az orgona után, mintha nem is az orgona hangját, hanem a tempó és ritmus lüktetését követnék, amit nem is annyira az orgona diktáljon, mint inkább a vérükké vált megszokásuk. Gyorsabb, fiatalosabb ének-tempót sürgettünk tehát, erre is tanítottuk az ifjúságot, meggyőződésünk lévén, hogy a mélységes vallási élmény veleje nem annyira a réveteg elmaradozás, nem annyira a saját jóleső érzéseinkre való ráfeledkezés, nem érzelgős dagadozás, mint állandó, friss készség egy hatalmas belső akcióra. Az akciónak mindig tempó a megfelelője, ezért szereti meg az ifjúság olyan könnyen a gyors éneket, amit nálunk a templomban való elhelyezkedés nehézségei is sürgettek. Mind a tornaterem, mind a kápolna kicsi voltán lehetne segíteni. Körüle belül 1000 fiúra szóló igen szép, megfelelő magasságú és arányokban is kifogástalan terem volna nyerhető az épület északi szárnya második emeletének teremmé való átalakításával. Ez az így nyert terem kápolna-díszterem lehetne. Szakértő felvilágosítása szerint termet nem vesztenénk, férőhelyet nyernénk, pedagógiai szempontból pedig a vallásos és nevelő életnek kiszámíthatatlan áldásai fakadnának ebből az átalakításból. A már említett pedagógiai nehézségek kiküszöbölésén kívül itt csak egyre legyen szabad még felhívni a figyelmet: micsoda nagyszerű vívmány volna, ha a zord őszi és tavaszi napok alatt a szent misét nem köves, hanem faburkolatú helyen, ülve hallgathatná végig az egész intézet ifjúsága. Sokszor gondoltunk rá, milyen hálás lehetne, különösen a gyengén öltözött és rossz lábbelíjü ifjúság — pedig be sokan vannak ilyenek — annak a nagy léleknek, aki megmutatná, hogyan lehetne az átalakításhoz szükséges, körülbelül 450,000.000 koronát előteremteni. Áldassanak érte mindazok, akik e sorokat olvasván,