Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925
10 Hábor Gyula napokon, éjszakákon keresztül töprengett, hogyan hozza vissza ezt a lelket az életre. Panaszkodott, hogy éjszakákon át nem aludt... Aztán választ írt Párisba, szépet, hosszadalmasat s az a fiatal lélek a levelét talán ma is a szíve fölött hordja. Megérdemli a levél is s megmaradt tőle az ember is. Nem csodálom, sohasem csodáltam egy pillanatra sem azt a minden nemes irigylésre méltó ragaszkodást, melyet szinte minden tanítványa lelkébe beleszuggerált. Sokan vagyunk a nevelői pályán. Sok kitűnő, nagyszerű elme, sok kiváló tudós, magasan szárnyaló ember találkozóhelye a magyar iskola.,, s a végtelen tömegű szeretetnek, a legtisztább hazafiságnak, a legalázatosabb, legnemesebb Istenimádásnak, a legönzetlenebb munkának szellemei járnak itt körül naponta. De sok-sok kiváló, kitűnő ember között is alig akad egy, akinek hibái, félszegségei, bevégezetlenségei ne volnának. Ezekből a félszegségekből, apró-cseprő hibákból alkotja meg a tanuló ifjúság a komoly eszmék, komoly munkák szép emlékei mellé a maga kedves, felejthetetlen humoros emlékeit. Ám alig hiszem, hogy Hábor Gyula tanítványai között akadna olyan, akinek az ő hozzá való ragaszkodásában a soha nem merev s mégis komoly emlékképek mellett az ő hibájából eredt — s bár ártatlan — mégis humoros emlékek is találhatók volnának. Mert kiváló, nagyszerű emberek között is legkiválóbb lett volna. Az ő ifjuságszeretete szinte tökéletes volt. Bizonyos, hogy a saját testvéröccsének a neveléséről sem gondolkozott volna máskép, mint legnagyobb ellenségének — ha ellensége valaha is lehetett volna — a hozzátartozójáról. O a gyermekben minden melléktekintet nélkül mindig a gyermeket, az Isten legszebb áldását látta. Hazafisága olyan egyenes, olyan öntudatos, olyan komoly és olyan tiszta volt, hogy sokszor a bölcs ember benyomását keltette. Keresztény voltából s az Ur Jézus élő, égben, földben és tengermélyében sugárzó betűjének megértéséből eredt okos, öntudatos emberszeretete csak a hozzá hasonló tiszta lelkek velejárója lehet. Ilyen ember közelében az ifjúságnak érzékeny, minden jóra, minden rosszra könnyen hajló lelkivilágát csak a tisztelő szeretet, a ragaszkodás, a nagyrabecsülés lakhatta meg. A kommunizmus után, amikor a miskolci kir. kath. gimnázium régi magyar tanárai közül szinte egyedül maradt, kezébe került az ifjúság önművelésének és hazafias nevelésének egész munkája. Aki akkoriban látta mindig gondterhes homlokát, aki látta működését, hallotta szavát, olvasta írásait, tudja jól, hogy Hábor Gyuláé az érdem azért a csodálatos szép eredményért, hogy ennek az intézetnek ifjúsága egy esztendő alatt kiheverte az elmúlt idők minden veszteségét. Lázas buzgalommal dolgozott az iskoláért, a hazáért, a keresztény magyar jövendőért.
