Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

után két gépfegyver-golyó járta át a tiszta testet; egyik a szívét érte, másik a gyomrába fúródott. Bajtársai hátravitték; már nem volt élet benne; „a mi kis angyalunk" elröppent teremtőjéhez olyan szűzi tisztán, üdén, ahogy onnan elindult alkotója kezéből. Nem bántott soha senkit, szeretett mindig mindenkit. Fájdalmas megindultsággal kérdezzük: mért kellett ekkora szeretetnek eltűnnie a világból?! De ép az ö példájából tanuljuk meg az Isten akaratában való megnyugvást. Legyen példaképünk a kötelességtudásban, önzetlenségben, megbocsátani-tudásban, szeretetben. Ifjak, legyen szent előttetek az a föld mindig, melyet az ő vére is öntözött! Legyen áldott emléke, míg szépért, jóért lelkesülni tudó szív dobog. Isten, ki onnan a magasságokból nézed ennek a jobb sorsra érdemes nemzetnek haláltmegvető, titáni küzdelmét, engedd, hogy a véráztatta földön mielőbb új, boldogabb élet fakadjon s küldj nekünk sok olyan édes anyát, mint az övé és sok olyan igaz, nagy, szeretet lángjától hevített szívet, mint Ő volt! Akkor a fájdalom könnyein át hittel, bizalommal emelkedik tekintetünk ^z ég felé. Amen! Dr. Szentmihályi Gyula.