Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

Jegyzőkönyv. Felvétetetett LÁNG GYULA miskolczi kir. kath. főgimnáziumi tanár hősi halála felett tartott értekezleten 1915. év április hó 12-én. Az igazgató a következő szavakkal nyitja meg a gyűlést: Tisztelt Tanári Kar! Szomorú kötelességteljesítés jutott most nekem osztályrészül, mikor a tanári karral hivatalosan tudatom, hogy Láng Gyula, intézetünk tanára, mult év november 27-én Homonnánál, az oroszokkal vívott harcban, fegyverrel kezében, ellenséges golyótól találtan, elesett. Bajtársai ott a csatatéren temették el. Ezen végtisztesség megadásán mi nem lehettünk jelen. Kartársi kötelességünk azonban, hogy tőle intézetünk jegyzőkönyvében vegyünk búcsút. Láng Gyula tanárt ismerte a tanári kar, ismerte a tanuló ifjúság. Mint tanár tanítói és nevelői tisztét mindnyájunk buzgóságát felülmúló odaadással és lángoló lelkesedéssel végezte. Tudásának kincseiből, ismereteinek gazdag tárházából minél többet igyekezett fáradhatatlan munkásságával tanítványainak juttatni. Nyájas, szelíd, finom, leereszkedő, humánus bánásmódjával könnyű volt neki tanítványai szívéhez és értelméhez alkalmazkodni és leereszkedni. A jobbakat még nagyobb sikerre, a gyengébbeket fokozottabb szorgalomra serkentette; nem tett különbséget jók és kevésbé jók között; mint jó atya, egyenlő szeretettel ölelte őket szívéhez, el is nyerte minden tanítványának szeretetét és ragaszkodását. Buzgó vallásosságával minden időre példaképe marad kartársainak és tanítványainak, akikkel együtt imádkozott a templomban Istenhez, onnan kivezette őket a szabad természetbe, hogy ott a teremt-