Katolikus gimnázium, Miskolc, 1911

6 Kiérezhető e néhány sorból is a tendencia, mely nevetség tárgyává akarta tenni a komoly asztronómiának eme fattyúhajtását, az asztrológiát. A különböző égi testek élőlényeiről is tudomást szerzünk, midőn olvassuk a következő sorokat: S kebelében milljó lény lel Boldogságot, enyhe békét. (I. 35—36.) Valóban a tudomány fel is teszi, hogy vannak a többi égi testen is élőlények, mint pl. a Marson, megjegyzendő azonban, hogy itt nem egye­nesen emberekről van szó; továbbá ezek nem azon égi testeken élnek, melyek már mint egykori nagyobb égi testek foszlányai, hullócsillagok a világűrből kikerülve pl. a Föld légkörébe jutnak s ott a Föld vonzó erejénél fogva oda hullanak, hanem olyanokon, amelyek önálló életűek s ahol a lények megélhetéséhez szükséges viszonyok még föllelhetők. Míg a hullócsillagok, a csillagromok a Kant-Laplace teória szerint az égi testek fejlődésének utolsó fázisát képviselik, addig a ködfoltokkal nyílik meg az égi testek fejlődésének sora. Ezekből lesz a folytonos rotáció s azzal járó kihűlés folytán kékesfehéren -, majd sárgán —, vörösen izzó égi test, mely utolsóelőtti stádiumon a jelenben a meleg mennyiségét nagy mennyiségben kisugárzó Napot találjuk. A két végső láncszem tehát, a köd­foltok s a csillagromok, a születés és elmúlás gondolatának megszemélyesítői. Ott születendő világok, Itt enyészők koporsója : Intő szózat a hiúnak, Csüggedőnek biztatója. (I. 41 —44.) Az égi testek születésének és pusztulásának ily szembeállítása figyel­mezteti egyúttal az emberiséget a természet „mulandóság" törvényére is, mint ez a fent idézett sorokból kitűnik. A nagy világegyetem rajza még nem teljes. Az üstökösök még hiányoz­nak, azok az égi testek, melyek rendzavarokat idéznek elő a többi égi test életében, valahányszor útjukba kerülnek. Rendzavarásuk lényegében véve azonban csak látszólagos, ezek pályája is megszabott, nem mozognak önké­nyesen, ők is az égi testeket mozgató központi erő hatása alatt állanak. Ritkán s hirtelen tűnnek föl a Föld égiszében, csak amikor épen pályájuk a Föld pályáját metszi. Rendzavarva jő amott az Üstökös rettentő képe: S im, az Úr szavát meghallva, Rend lesz útja ferdesége. (I. 45—48.) Az égi testek e leírásának végén ismét a Földhöz intézi szavait a költő, mondván: Jösz te, kedves ifjú szellem, Változó világgömböddel,

Next

/
Thumbnails
Contents