Katolikus gimnázium, Miskolc, 1911

7 Aki gyászt s fénypalástot, Zöld s fehér mezt váltogatsz fel. (I. 49—52.) Ifjúnak nevezi, mivel „Az ember tragédiája" szerint a világ teremtésének kezdetén vagyunk, különben tudományos szempontból is a Föld még eléggé fiatal égi test. A változó világgömbök alatt a Földnek a Nap felé fordított megvilágított s a Naptól elfordított sötét féltekét értjük, melyek a Föld forgása következtében váltakoznak s a nappal s éjjel jelenségét hozzák létre. Azonban nemcsak a nappal és éjjel váltakozásáról van itt szó, a tél és nyár közötti különbség is kicsillámlik e misztikus költői szavak alól. „Zöld és fehér mezt váltogat" a Föld, nemcsak „gyászt és fénypalástot". A Föld tengelye ugyanis nem áll merőlegesen az ekliptikára, azaz a Földnek a Nap körüli pályájára, hanem vele 66V2°-nyi szöget képez, miért is a Föld tengelye junius 21.-én a Nap felé hajlik, mely megvilágítja a földgömb északi sarki részét egészen az északi sarkkörig, azaz a 66V2

0 é. sz. körig, míg ellenben a déli sarkkör s a déli sark közötti terület kiesik a Nap megvilágítási övéből s ott örökös éj van. Nyáron tehát „zöld mez" van a Föld északi féltekéjének legnagyobb részén, mert hosszúak a nappalok, míg a déli féltekén az éjek hosszúak s így a vegetáció silányabb s több helyen „fehér mezt" visel a Föld. December 21.-én megfordul a viszony, a déli féltekét világítja meg erősebben a Nap, itt lesz tehát nagyobb a „zöld mez" s kisebb a „fehér". Március 21.-én s szeptember 23.-án pedig, midőn épen egyenlően világítja meg a Nap az északi és déli sarkot, szóval a földgömb teljes egyik felét, egyforma hosszúak a nappalok s az éjjelek. Mindezen éghajlati viszonyokat e szerint a Föld tengelyének a ferdesége okozza, míg ellenben ha egészen merőlegesen állana a földpályára, nem beszélhetnénk évszakokról. II. A nagy világegyetem már kialakult, a nagy mindenség képe már készen áll. Örökké való ez, történjék bár az egyes részletekben folytonos változás; örökké való, melyet a mulandó ember meg sem tud ismerni. Igyekszik bár (VIII. szín, Ádám mint Kepler) kikutatni annak örök törvényeit s feledni kort s mindent-mindent, hogy megismerje az egyedül örök természetet, de múlandósága megakadályozza, hogy a dolgok mélyére is hatolhasson, meg kell elégednie egynéhány fölfedezéssel, az örök mindenség egynéhány törvényének kikutatásával. — E gondolatok költői rajza a következő pár sor: Óh ! tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég, Rejtélyes és szent könyvedet előttem; Törvényidet ha már-már ellesém, Felejtem a kort és mindent körűlem. Te örökös vagy, míg az mind mulandó, Te felmagasztalsz, míg amaz lesújt. (VIII. 2111—2116.) Mily élénk szembeállítása ez a halandó embernek a végtelen mindenséggel. Micsoda parányi porszem az ember, mily rövid az élete, mily mulandó minden. \