Katolikus gimnázium, Miskolc, 1911

19 Nem menti koponyád Alakzata sem e rosz haljamot. (XII. 3504—3505.) mondja az aggastyán. Lombroso „született gonosztevő"-jének egyikére kellene itt ráismernünk, oly kapcsolatba hozzák a külső testi tulajdonságokat a belső lelki megnyilvánulásokkal. Hogy Gallnak s Lombrosonak ezen tanai ma már nem állhatnak meg, annak hű képét a következő sorok adják. Gyermekeket hoznak az aggastyán elé. Pályaválasztás előtt állanak ők. Az aggastyán megvizsgáltatja a tudóssal fejük alkotását. (XII. 3548.) E gyermeket orvosnak kell tanítni, Ebből pásztor lesz (XII. 3560—3561.) hangzik az ítélet. Elszakítják az anyai kebeltől a gyermeket s átadják a köznek neveltetés céljából. Hiábavaló az anya minden felháborodása s ellenszegülése. Az ily módon gyermektelenné vált anyákat kiadják annak a férfinak, „ki párjául igényli".

1 Most azonban ismét közbelép a tudós s megvizsgálja, vájjon alkalmas-e a két fél egészséges nemzedék létrehozására. Rajongó férfi és idegbeteg nő Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár. (XII. 3587—3588.) E szavakkal utasítják el az egyik vállalkozó férfit, nehogy a köz szenvedjen e házasság révén. Minden lépten-nyomon a tudomány szent nevében, a frenológia értelmében intézkednek, mely ellen azonban fellázad a szív s a józan értelem is s világossá válik, hogy ez az ideál is csak mulandó s téves volt. A vég. A Nap már nem bocsátja többé sugarait a Földre, már nem sárgán izzó többé, hanem veresen. — Mindinkább közeledik a vég. Kietlen minden a Földön, örökös jég borítja a Földet.

2 Mit járjuk e végtelen hóvilágot, Hol a halál néz ránk üres szemekkel ? Csak egy-egy fóka ver zajt, vízbe bukva, A mint felretten lépteink zaján; Hol a növény is küzdeni már kifáradt, Korcsúlt bokor leng a zuzmók között S a hold vörös képpel néz köd megöl Halál lámpájaként a sírgödörbe. (XIV. 3759—3766.) 1 3585. 2 Madách a Föld kihüllését a fagyással egynek vette, mire a csillagászati köznapi felfogás adott impulzust, jóllehet a fizikai, geotógiai és asztronómia kutatások erről nem szólanak. (V. ö. Morvay Győző: Magyarázó tanulmány. Az ember tragédiájához. Nagybánya. 1897. 301—302. oldal. 2*